Lukovszky Ilona: Bőrdíszművesség

 Alapítványunk és mások támogatásával, a Herman Ottó Múzeum gondozásában jelent meg a 2022-ben elhunyt Lukovszky Ilona bőrmíves népi iparművész tankönyve és mestermunkáinak gyűjteménye.

A kötetet kerekasztal-beszélgetés keretében mutatták be a miskolci Rákóczi házban, melyen Terényi Gyöngy bőrmíves népi iparművész, Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi díjas építész, és Kákóczki András a kötet szerkesztője, a Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője vett részt.

A könyvbemutató meghívója

A kerekasztal résztvevői

Terényi Gyöngy a kötet szakmai lektora és Bodonyi Csaba, Lukovszky Ilona férje

Lukovszky Ilona-díj átadása a budapesti Hagyományok házában lesz november 9-én, a rendezvényen a könyv megvásárolható. Itt a program.

Lukovszky Ilona, a mindig szerény iparművész remekbe szabott használati tárgyaival vívott ki magának komoly elismerést és rangot.
Így emlékeztek róla barátai és pályatársai. 

Emlékezete: Miskolcon a Feledy-ház Galériában 2024-ben emlékkiállítást rendeztek tiszteletére, és Lukovszky Ilona-díjat alapítottak bőrműves pályázat és szakmai konferencia keretében.

Fotók: Kiss Sándor

Nagy Pál: Ezeréves frankofónia - második kötet

Nagy Pál eredeti címen "Une francophonie millénaire" második kötete a Honoré Champion kiadónál most jelent meg. Alapítványunk már a hatalmas munka első és most a második kötetének kiadását is támogatta. Az első kötet ezer év kapcsolati levelezését fogta át, a második a XX. és a XXI. század eseménydús kapcsolataink dokumentumait tárja az olvasó elé.

Ezeréves frankofónia II. kötet

A II. kötet a kiadó honlapján

 

Az Ezeréves frankofónia  második kötete az 1918-tól napjainkig terjedő időszakot dolgozza fel.
A 724 oldalas könyvet úgy állította össze a Párizsban élő szerző, hogy a hatalmas anyagot hat nagyobb fejezetre osztotta : magyar irodalom ; magyar irodalomtörténet és kritika ; magyar művészetek (képzőművészet, zene, fotóművészet, magyar film, magyar építészet) ; filozófia ; pszichológia és pszichoanalízis, magyar természettudományok. Az első világháború és a Trianoni békeszerződés utáni nehéz helyzetben Magyarország gondolkodó része továbbra is frankofón és franciabarát maradt. Ezt beszédesen bizonyítja az a tény, hogy Magyarország és Franciaország a második világháborúban nincs hadiállapotban egymással, a két ország nem üzent hadat egymásnak. Ez teszi lehetővé, hogy a lengyelországi német hadifogolytáborokból megszökő francia katonák a táboruktól mindössze 70 kilométerre fekvő Magyarországra menekülnek, mert a táborban élő magyar katonáktól tudják, hogy a két ország között nincs hadiállapot, és a magyarok kedvelik a franciákat. Körülbelül ezerötszáz fogoly katona jut el Magyarországra. A magyar hatóságok, a Budapesten nyitva tartó francia képviselettel karöltve Balatonbogláron, szállodákban helyezik el a katonaszökevényeket, akiket menekültként, és nem hadifogolyként kezelnek. A katonák oda mehetnek, ahová akarnak, munkát vállalhatnak, s azoknak, akik a háború előtt egyetemisták voltak, magyar ösztöndíjat biztosítanak, s ezek a fiatalok bármelyik magyar egyetemre beiratkozhatnak.

A franciák fogadtatásáról, erről a kivételes baráti gesztusról a legnagyobb francia napilap, a Le Monde 2022. május 3.-i száma fényképekkel illusztrált, két egész oldalas cikket közölt, « Les fugitifs de Balatonboglár » (A balatonboglári menekültek) címmel.

Az Ezeréves frankofónia című vaskos kötet további meglepetésekkel szolgál. A könyv hátsó fedőlapján olvasható rövid ismertetés szerint Nagy Pál ezzel a kötettel szülőhazája egyéni vonásait hangsúlyozza, s ugyanakkor azt, hogy ez az ország az európai kultúrához, az európai emberek közösségéhez tartozik. Ennek különbségnek és hasonlóságnak a hangsúlyozása a könyv egyik legnagyobb érdeme. 

Eredeti cím:
Paul Nagy, Une francophonie millénaire – anthologie de textes écrits en français par des auteurs hongrois, de 1918 à nos jours, Honoré Champion kiadó, Párizs, 2024.

Aknay Tibor -- Gyalogszerrel a Tejúton

 Alapítványunk támogatásával jelent meg Aknay Tibor új verseskötete a Hungarovox kiadónál.

A költő a végtelen utat járja, és gondolatait vers sorokba formálta:

„Nincs több gondom az időre,

sem a múltra, sem jövőre,

ahol vagyok, ott a jelen,

csend madár szól a szívemen.”

Lukáts János írja a kötet hátoldalán:

Aknay valójában ugyanazt az alkotói pályát, azt a költői utat folytatja, amelyet évtizedek óta, megjelent verskötetei során kialakított és bejárt. Vagy akár: amennyit sikerre (diadalra) vitt. Tiszteli a költőgéniuszokat, de titkaikat áttereli a saját kertjébe. A hagyományos versforma, ritmus és rímkészlet megkapja a maga helyét a kötetben, de a kortárshoz (vagy társ-korhoz?) szóló, oldottabb gondolat és szöveg összekarol a hagyományokkal. A meghökkentő jelzők, az alliteráció és a játékosan csattanó rím evidenciaként van jelen "gyalogszerrel a Tejúton". 

A kötetről Mezey László Miklós: MEGÁLLÍTOTT PILLANATOK címen remek tanulmányt írt a Napútonline portálon.

Megjelent Banner Zoltán monográfiája: Kádár Tibor

 Alapítványunk is támogatta a 75 éves erdélyi származású festőművészről szóló új kötetet, melyet a marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadó jelentetett meg. A könyv bemutatójára a Szent István napi ünnepségek nyitányként, augusztus 19-én került sor Kádár Tibor festményeinek kiállításán, a Leányfalu Faluházban.

Népes közönség veszi körbe a művészt.

A tárlatot a monográfia szerzője, Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg. Az M. S. mesterdíjjal és Gizella díjjal kitüntetett festőművész tárlata szinte teljes magyarországi festményeiből és grafikáiból ad remek áttekintést, beleértve a nem régen készülteket is. Kádár Tibor – Kalotaszeg festője – Leányfalun szinte otthon érzi magát, mert ez itt már a negyedik tárlata.

A közel száz oldalas monográfia számos képmelléklettel és a

"Nálam ez ennyire egyszerű" riport DVD-jével jelent meg

Beharangozónak álljon itt a kötet első mondata:

„Ha egy virágzó, újjászületéses egyházművészeti korban születik, ha ilyen lett volna a magunk mögött hagyott huszadik század második fele, Kádár Tibort talán iskolateremtő mesterként tisztelhetnénk.”

További információ:

• Kádár Tibor honlapja
• Leányfalu Faluház honlapja, és lent a kiállítás meghívója 

Emlékidő

 Ködöböcz Gábor irodalomtörténész írja Aknay Tibor most megjelent verseskötetéről: 

A komplex élmény- és érzékenységformákra épülő, hangsúlyosan szakrális tartalmakat tematizáló versvilág alanya – napjainkban szinte unikumszámba menő kivételként – élő és eleven kapcsolatot tart valamikori önmagával; a benne tovább élő gyermek csodá(k)ra fogékony szemével képes nézni és lát(tat)ni a világot, a létet és az embert. Az emlékterekbe és időrétegekbe alászálló s onnan lélekbe égett képekkel megtérő szerző műveinek egy markáns vonulata arról a titokról lebbenti föl a fátylat, hogy a jóság, a lelki szépség, a törekvés, a szeretet igazgyöngyei által miként lehetnénk őszintén boldogok.

a kötet borítóját 
Bukszár Anna fotójának felhasználásával – Pereszlényi Helga tervezte

 Az eszmélkedésre hívó, épülésünkre, szépülésünkre és gazdagodásunkra szolgáló verseskönyvet jó szívvel ajánlom mindazon olvasók figyelmébe, akik változatlanul hisznek a lélek varázshatalmában, valamint a hiteles emberi szó megtartó, életalakító erejében. 

Alapítványunk támogatásával megjelent a HUNGAROVOX gondozásában.

Tanári Notesz 15.

 Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenötödik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.

Részlet az Előszóból

Elhúzódott a 2020-as esztendő, átnyúlt a következőre. Az évre rányomta bélyegét a találkozás a koronavírussal. Amikor a világjárvány beavatkozott mindennapjainkba, először értetlenkedtünk. Zavaró volt a szabályozás: üzletek, közlekedés, fürdő (ez különösen hiányzott), maszk, távolságtartás… tébláboltunk, a hivatalra haragudtunk. Noha nem ott volt a hiba, ki lettünk mozdítva komfortunkból, nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez, ami elbizonytalanított bennünket. Fontosabb volt az új életmód kiépítése, mintsem a harag, főleg nem a mások szidása. Át kellett írni a programokat. Mint ahogy az velem is megesett az év végén: ha nem is kovid, de más bacilusok támadása nyomán kórház, gyógyászati menetelés kezdődött.

    A noteszkötet így lett elnyúló, esztendőre átnyúló, bizonyítva a folytonosságot. Ahogy a szőlész tartja: nincs nap munka nélkül. S mint ahogy Szurcsik József képzőművész mondja: „ne legyen nap vonal nélkül”. A jegyzetek, mint apropó, kötőelem, kapcsolódások alapja, együtt új összefüggés-építményként jelennek meg. S ha van eszmei vezérfonal, egységet teremtenek. Radnai István versei is lendítenek. Ő az időhöz alkalmazkodva költészkedik. Járvány című verse nyomán írt etűdömmel jelezzük: Járványkezelés másként, a líra vonalán (Búvópatak, 2021. március). Oláh Andrásnak címezve egy másik versében Radnai az „időt újra értelmezi” (Partium. 2020. tél). Érzékeli, hogy a világ keretei között roppan a „ficam”, őrizve a hagyományt regölne a magába roskadó külvilágban, ahol a hamis indulatok lihegésében már saját hitét sem érti. E verssel beszélgetve, válaszolva az utolsó versszak gondolataira, csak annyit teszek hozzá: a világot nem akartam megváltani, próféta se akartam lenni, s nem lázadok, de azért igaza van Pista barátomnak, terjed az agyrém, vírusokkal is megspékelve.

    A kórházi helyzetben van idő, és adódik alkalom a külvilág hangzavarainak átgondolására. Mivel is biztatott az orvoslás gyakorlatát kiválóan művelő, tudós főorvos: türelem és együttműködés a gyógyítóval. A gyógyulásig vezető út hosszadalmas, olyan ez, mint a búzaszem: idő kell a termésig. A képes hasonlat kitűnő, csak az a nehéz benne, hogy a búzaszem én vagyok. Miközben folyik a világ átszabása.

    A (le)sújtó klímaváltozás nem akadályozza meg az embert, hogy nagyipari módon szennyezze a természetet. És adagolja a szellemi vírusokat is. A vírus borította világban nehéz navigálni. Márpedig hajózni kell. Bízhatunk a morálisan rendben lévő embertársaink kreativitásában. Kaiser László Erkölcs és teljesítmény című tanulmánykötetében idéz kiváló példákat, akik a Németh László-i „növésterv” értelmében, megküzdenek a valóság egyéni és társadalmi hatásaival, ami „legfőképpen törekvés, harc és mozgató erő a kívánatos »kicsikarásában«”. Mert az a „minden”.

Japonisme

 Alapítványunk támogatásával az év utolsó hónapjában jelent meg ez az angol nyelvű kötet. 2016-ban a Várkert bazárban rendezett Gésák a Duna-parton című kiállítás (alcíme: A japán kultúra hatása a magyar képzőművészetre) háttér rendezvénye volt az a konferencia, ahol a volt monarchia kutatói bemutatták, hogy országaikban a japán művészet és kultúrára milyen hatást gyakorolt képzőművészetükre és iparművészetükre. A kutatók ekkor határozták el, hogy egy közös, hároméves együttműködési kutatási projekt teljes áttekintést tudna adni erre a kérdésre, és olyan rég elfeledett japán hatásokat is fel fog tárni, mely mind a mai napig jelen van az adott országban. 

Tizenhét szaktanulmány található a kötetben, négy tematikus szegmensre tagolódva. Elnökünk, a Jokohamában élt Kuhn és Komor magyar műkincskereskedők tevékenységének a japonizmusra gyakorolt hatását mutatja be tanulmányában. Tervezik a kötet magyar nyelvű kiadását is.

Bővebben a kötetről a Hopp Ferenc Múzeum honlapján

Kokesi

 Alapítványunk támogatásával, a Napkút kiadó gondozásában tavaly decemberben megjelent Rácz Ibolya – Tóth-Vásárhelyi Réka: Kokesi című könyve. 

A japán fababák világáról

a szerzők A kokesi babák kultúrtörténeti aspektusai című tanulmányának bevezető sorai adnak tájékoztatást:

A japán babakultúra évezredes múltra visszatekintő nagyon gazdag világ, amely jól mutatja a szigetország gazdasági, illetve kulturális erejét, lakosainak önérzetét. A fából esztergált és faragott babák letisztult formáikkal ábrázolják a nőket és lányokat, mintegy megtestesítve a japán női szépségideált. A történettudomány feltételezi, hogy a legelső darabok a Tóhoku régióból származnak, amelyeket a kései Edo-korszakban (18. század elejétől) készítettek. Létrehozói egyszerű fafaragó mesteremberek. A kokesi az idők során több olyan funkciót magára öltött, melyek többsége a japán hitvilágban gyökerezik. Az első babák megjelenése óta jó kétszáz év telt el, s ma a kokesik népszerűsége évről évre egyre nő. A fababa köré szerveződő kultúra szerves részei a Japánban tartott fesztiválok, szertartások és versenyek is, melyekkel ez a kézműves termék méltó módon illeszkedik a köztudatba és a mindennapokba egyaránt. A tanulmány bemutatja a kokesik fejlődésének, szerepének évszázadokra visszatekintő változásait, illetve készítéséhez kapcsolódó szokásokat.

Vihar Judit így ír erről a csodálatos világról:

Amikor az ember babát készít, kicsit isten szerepében tetszeleg, apró figurát teremt, amivel játszani lehet, vagy amulettként őrzi magánál. A Japánban alkotott kokesi baba is hasonló körülmények között született és terjedt el szerte a világon. Az alig kétszáz éves fababát Japán legnagyobb szigetének északkeleti részén, a Honsú sziget Tóhoku nevű régiójában alkották meg először ügyes kezű mesterek, hogy a gyógyfürdőket látogató emberek tudjanak ajándékot vinni szeretteik számára. Így terjedt el különböző változatokban a kokesi baba egész Japánban, és virágkorát éli ma is. Évente versenyeket, fesztiválokat rendeznek tiszteletére.

A kokesibaba-készítés legjelentősebb magyar képviselője Tóth-Vásárhelyi Réka, aki már több ízben nyert rangos díjat babáival a szigetországban. A magyar kokesi babák művésze most színes képekben gazdag könyvben foglalja össze Rácz Ibolya szerzőtársával mindazt, amit a kokesiről tudni kell. A megkerülhetetlen alapművet melegen ajánlom mindazok számára, akik a japán kultúra szerelmesei, és akik erről a különleges japán babáról meg akarnak tudni mindent.

Létirat

Aknay Tibor verseskötete Alapítványunk támogatásával jelent meg a Hungarovox kiadásában.

Aknay Tibor első verseskötete

A Létirat versvilágában elmerülve olybá tűnik, mintha az Aknay-féle belső utak könyvének élettényekkel, rejtelmekkel, és imaginárius világokkal teljes misztériumába kapnánk bebocsáttatást. Minthogy a versbeli beszélő esztétikáját alapvetően az evangéliumi szemlélet (ha úgy tetszik: az alázat misztikája) határozza meg, a kötet darabjaiban túlnyomórészt Isten és ember párbeszéde zajlik. Az egzisztencia és transzcendencia állandó érintkezésére épülő szövegterekben álom, emlék és képzelet empíriával való ötvözése hoz létre egy olyan élményszerűen egyedi világképet, amely - komplex érzékenységformák révén - a kozmikus pillantás többletével avat be a létezés titkaiba. (Ködöböcz Gábor)

Bővebben: Libri

Tanári notesz 13.

Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenharmadik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.

Részlet az Előszóból 

Békében háború. Ez is felötlött bennem a kötet címválasztásánál. Pedig olyan lelkesítően indult a tavalyi év. Örömtüzekkel köszöntötte az új esztendőt a világ. Aztán „visszazökkent” a kizökkent kerékvágásba. Így lesz ez már? Számomra az új év a megújult folytatás. És reménykedve: megszépülve. Mert hogyan élünk ma? Háborúzó felek a világban. Európa sem csendes, zajos, nyugtalan. Kis hazánk se „mentes”. Felbomlottak az identitások, identitásdilemmákkal küzdenek a nemzetek. Az egyén is, a nemzetek is keresik a helyüket. Van mire támaszkodnunk. „Magyarság és Európa” viszonyrendszerében Bertha Zoltán irodalomtörténész Németh László eszmevilágáról értekezve bátorít: „… nekünk, magyaroknak s a többi kelet-európai népnek kell új, termékenyebb népmozgalomban Európa géniuszát: a minőséget diadalra vinnünk (…) a kelet-európai népeken van most a sor. Őnekik kell Európa nagy hagyományait friss lelkükben fölemelniük. (…) Európaiak vagyunk, közép-európaiak és magyarok”. Költőóriásaink, mint Ady, József Attila támogatják mindezt. A felvilágosodás, a reformkor nagyjai, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Eötvös, Széchenyi is példát mutatnak.
  Ilyen és hasonló gondolatbóják között navigálom hajónkat. Olyan szabadságot szeretek, mely rendet szül. Az nem szabadság, mely növeli a rendetlenséget. József Attilával tartok. Németh László ráerősít: „szabadság és rend nem ellentétek”. Ezt Hamvas Béla A bor filozófiájában megtoldja azzal, hogy a rend szép. Sőt, „nemcsak szép, hanem hasznos is”. És máris Baudelaire-nél vagyunk: „Templom a természet: (…) amikor a távoli visszhangok egyberingnak… amikor egymásba csendül a szín és a hang s az illat”.
  Immár az európai polgár érdekel. Szememet „Párizsra vetem”. Figyelem a frankofón életet – nyomkövetés, egyben viszonyítás, konfrontáció, identitásalakításra jó. És tovább. A föld dübörög, én csak jegyzetelek. És bizakodom: a fények nem aludtak ki, a fényeket eltakarták, ki is oltották. De a fények nem hagyják magukat… A fények nem kizárólag Párizsból jönnek, vannak nekünk is fényeink.
  Történtek vidámabb és kellemetlen dolgok is a tavalyi esztendőben. Elengedtük a járdán csöngetve suhanó biciklist, és kerültük az önmagukból kikelve (kivetkőzve) vitatkozókat. Élvezhettük a jó hangulatú irodalmi esteket, és csóváltuk fejünket a média nyelvi furcsaságain. És játszottunk is, metszettük a szőlőt, műveltük a kertet, koccintottunk is. Szerencsére vannak „Helytállók”, mindennapjaink „erőt adó tényezői” irodalomban, gyógyításban, oktatásban, honvédelemben – erények, tettek, emberek. Akik a forró mezőkön vetik és gyűjtik a kenyérre valót. Holnapra is marad.

Tapló2 könyvbemutató a PIM-ben

Meghívó

Nagy szeretettel meghívjuk és várjuk Wehner Tibor új könyvének
– a Napkút Kiadó gondozásában, alapítványunk támogatásával –
megjelent második naplókötetének bemutatójára

Tapló2 – Kíméletlen Művészeti Napló 2007-2016

Program

• Megnyitó gondolatok: Kiss Sándor
• A Napkút kiadó köszöntője: Szondi Bence
• Szakolczay Lajos irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus beszélget a szerzővel megjelent új naplókötetéről
• A közönség kérdez
• Zárszó 
• Koccintás kis falatokkal

Időpont: 2018. szeptember 5. szerda 17:30 (gyülekező); 17:45-20:00
Hely: Petőfi Irodalmi Múzeum, Nagy terem, 1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16.

Az első Tapló naplókötetről bővebben itt olvashat

Kiss Sándor
kuratórium elnöke
Academia Humana Alapítvány

Tapló 2. Dedikálás június 8-án

2018. május 30-án, a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlésén adták át a Művészeti Írói Díjat Wehner Tibor szépíró művészettörténésznek, akinek támogatásunkkal most jelent meg második naplókötete a Napkút Kiadónál.

Kíméletlen Művészeti Napló 2007-2016

A szerző a  89. Ünnepi könyvhéten, június 8-án, pénteken 17:00 és 18:00 óra között dedikálja naplókötetét a Vörösmarty téren, a Napkút kiadó 19. számú könyvsátránál.

A fülszöveget Wehner Tibor így kezdi: Most már elmondhatom, hogy évtizedek óta írom a Taplót. Az Enciklopédia Kiadó gondozásában 2013-ban jelent meg az első, az 1996 és 2006 közötti tíz (és fél) év művészeti történéseit dokumentáló-feldolgozó Kíméletlen Művészeti Napló-kötetem. Most közreadom a második részt, a 2007 és 2016 közötti időszak dokumentációját.
Lásd bővebben egy kis betekintővel: Napkút Kiadó könyvajánlója

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tanári notesz 12.

Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenkettedik noteszkönyve a Hungarovox kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.

Tanári notesz 12. A megbillent Éden
A sorozat újabb kötetében is az élet dolgai, a szűkebb és tágabb élettérben felbukkanó jelenségek, emberi magatartások, társadalmi mozgásformák villannak föl, különböző élethelyzetekben, magán- és közszinten. A dátumok segítik a hiteles dokumentálást, a jelenségek folyamattá állnak össze. Kialakul a saját „gondolatmód”, mely – John Lukacs gondolatmenetével – a rögzített évek eseményeit történelemmé teszi. A széleskörű érdeklődés különféle területek felé viszi az olvasót: van itt irodalom, művészet, politika, szociológia, élet az unióban, mindennapi praktikák, média, kompetenciák és deficitek. És van: oktatás, pedagógia. A már meglévő magyar pedagógustudás áttekintő felhasználását, a „fenntartható fejlesztést”, a kísérletekkel bizonyított eredmények alkalmazását szorgalmazza. A jegyzetíró, a „benne-élő” megfigyelő nézőpontja, valamint az értelmezésre a művészetekből, irodalomból és a különböző társadalomtudományokból felhozott háttérismeretek bővítik az összefüggések szálait, segítve a továbbgondolást. A jegyzetek, a személyes életút beleszőtt epizódjaival érdekes villanások, kortörténeti értékű megfigyelések, forrásértékű feljegyzésekkel. Egy olyan magyar értelmiségi megfigyeléseiről, gondolatairól van szó, aki Európára irányuló kitekintését elsősorban a francia kultúrkörből szerzett alaposabb ismeretei alapján teszi, érzékenyen reagálva a világban lezajló dübörgő változásokra. Talán még időben jön a figyelmeztetés: a sokszor összevisszaságba hajló, megtévesztésre játszó, nagyzoló társadalmiságunk mellett, ne feledjük, hogy természeti lények is vagyunk.
A Tanári notesz nem kötelező segédanyag, de élvezetes és tanulságos lehet. Ajánlott meditálásra, elemző kibeszélésre: osztályfőnököknek, társadalomismeretet, kommunikációt, irodalmat, szakmát, életvitelt (módot és stílust) tanítóknak, iskolafokozat nélkül. Mindenkinek, aki kérdéseket tesz fel, és keresi a válaszokat, diákokkal, szülőkkel. Pedagógiai példatár az élet iskolájához.

Festőangyal

Aknay Tibor novellás kötete Alapítványunk támogatásával jelent meg a 88. Ünnepi Könyvhétre a Hungarovox kiadásában.

A fotóművész, író és könyvtáros legújabb kötete

"Egy kötetnyi novella vajon hány sorsot, indulatot és titkot képes rejtegetni és elénk tárni? Aknaynál a mese része a valóságnak, a mese azonban sohasem magáért való. Hozzásegít, hogy gazdagabb legyen a világ, a múlt visszatérjen a jelenbe, a tárgyak pedig eszmék és emlékek hordozói legyenek. A kötet helyszínei álcázottak és megtévesztőek: szomorú özvegyi szoba, cipészműhely, iskolaudvar, bedeszkázott kamra. A szereplők csetlő-botló kortalanok, a "társadalmi skála" a cselédlánytól a szobrászművészig tart. A novellák legtöbbje a múltban indul, és kínnal, néha csak percekre jut el a jelenbe, mintha a múló idő hordozná a sorsok "oldását és kötését"; az indulatok az idők mélyén gyökereznek. (Lukáts János)."

Kiss Sándor: Japán vonzásában

Most jelent meg többek - köztük Alapítványunk - támogatásával kuratóriumi elnökünk könyve. A könyv a magyar-japán gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok történetét írja le 1869-től 1959-ig, de bevezetésként bemutatja az azt megelőző időszakban ott járt magyarokat és tevékenységüket is. A szerző szokatlan nézőpontot választott a téma bemutatására, mert összefonta az ott élő és működő magyarok tevékenységét a világpolitika történéseivel, nem feledve az államközi kapcsolataink építésének állomásait sem. A történet a szereplők szemszögéből időrendben halad, az ő tevékenységük van előtérben, de háttérként az olvasó megismerheti a vállalkozásaikra ható háborúkat, természeti katasztrófákat és a változó történelmi környezetet is. Bővebben: könyv blogján

Borítón a Monarchia jokohamai konzulátusának bejárata

A 24. Könyvfesztiválon, a szerző április 23-án vasárnap 16:00 órától dedikálja könyvét a Millenárison, a Holnap Kiadó B36-os standjánál. Az érdeklődőket szeretettel várjuk. 

Perei Zoltán a lapdúc fametszet mestere

Perei Zoltán (1913-1992) a lapdúc fametszet ősi hagyományának XX. századi mestere. Neve mára szinte csak szakmai körökben ismert. Majoros Pál és Arató Antal Perei magángyűjteményének színe-java most Székesfehérvárott, A Szabadművelődés Házában kapott kiállítási lehetőséget. A fametszetek többsége eddig nem még került nyilvánosság elé. A kiállítást, mely december 31-ig látható L. Simon László országgyűlési képviselő nyitotta meg november 11-én.

L. Simon László megnyitója

 Figyelem a megnyitó beszédre 

Majoros Pál és Arató Antal

(fotók: Szundy László)

Arató Antal – joggal mondhatjuk – Perei Zoltán egyik felfedezője régóta foglalkozik a finom vonalú Perei fametszetekkel. Sok éves kutatásának köszönhetően összeállt egy könyvre való anyaga, melyben lesznek rajzok, akvarellek is, és Perei fametszetei közül azok a kisebb-nagyobb méretű szabad grafikák, amelyekből szervezett kiállításokat Supka Magdolna művészettörténész nyitott meg. Arató Antal – mint a jászberényi könyvtár igazgatója – az 1970-es években Perei három grafikai mappáját adta közre és kiállításokat rendezett az alkotásaiból. Több cikkben méltatta az újra felfedezésre váró mester munkásságát, s idézte fel a művész és Supka Magdolna kapcsolatát. Supka Magdolna a róla szóló egyik írását így fejezte be: „Művészete nemcsak kultúránk nagy értéke, de kincse is, - rá kell találni."

A készülő könyv szerzője 2012-ben, az "Egyszerűen zseni volt" című cikkben mondta el gondolatait röviden, és beszélt a klasszikus fametszőművész és Supka Magdolna művészettörténész kapcsolatáról is. A szerzőtől előzetes közlésre megkaptuk az alábbi levelet a hozzátartozó fametszettel:

"Tisztelt Supka Magdolna!     Húsvét előtt fejeztem be az operaházi sorozatomat. Akkor eszembe jutott, hogy összes kiállításomat ön nyitotta meg.     Ezzel is egy kis segítséget kaptam, hogy ezt a nívót elérjem. Egy belső hangra egy példányt elvittem, hogy azt ajándékként átadjam. Ezzel is azt tudom bizonyítani, hogy sikerült valamit előbbre lépni és változtatni a stílusomon, valamint kedvem szerint dolgozni.     A sorozat bárhol kis helyen is elfér.    Körülbelül 4 éve kezdtem hozzá a sorozatok készítéséhez. Egy-egy sorozat kb. 90-100 lapból áll.     Azért választottam ezt a formát, hogy legyen állandó munkám. Azon kívül nagyobb erőfeszítést igényel, egy 3-4 hónapig tartó munka. A következő munkám a magyarországi római síremlékek feldolgozása.     Most teljesen másként látom a dolgokat. Önmegfigyelés útján rájöttem mikor nem megy a munka és mikor megy jól és sok egyéb fogásokat megtudtam. Nem kell több hónapig is várni a kedvező alkalomra, hogy jó munkát végezzek.     Elértem amit fiatalabb koromban elképzeltem. Most már semmi mást nem akarok, csak jól és még jobban dolgozni.     Már csak a munka és a próbanyomat készítése köt le. A többi már nem érdekel.                   Perei Zoltán"

Perei sorsa és művészete mindenképpen figyelmet érdemel, komoly kulturális örökségünk. Alapítványunk döntése értelmében 2017-ben támogatjuk Arató Antal Perei Zoltánról készülő könyvének megjelentetését.

A mostani kiállítás megnyitójáról bővebben a Feol cikke ír.

Nagy Pál: Ezeréves frankofónia

Alapítványunk támogatásával, most jelent meg a Párizsban élő Nagy Pál "Une francophonie millénaire" című könyve az Honoré Champion kiadónál. Tízéves kutatómunka eredményét olvashatják a franciák, illetve franciául tudók ebben a vaskos kötetben, ami a magyar írók, tudósok, hadvezérek, politikusok, művészek és mások eredetileg is franciául írt műveinek antológiája, a 16. századtól kezdve Ady Endréig.

Ezeréves frankofónia 1. kötet

A kötet a kiadó honlapján

A szerző így mutatja be könyvét:

    "A francia-magyar kapcsolatok igen régi keletűek. Közismert, hogy Szent István királyunk II. Szilveszter francia pápától kapott koronát, mellyel 1001. január elsején magyar királlyá koronázták. Odilo, a cluny apátság főapátja levelezett a kereszténnyé lett Szent Istvánnal, ekkor még persze latinul.

    A második és a harmadik keresztes hadjárat idején, a 12 . században, Géza királyunk (1141-1162) például engedélyezte VII. Lajos francia király kereszteseinek átvonulását Magyarországon, a Szentföldre. II. András 1217-18-ban Jean de Brienne jeruzsálemi király segítségére siet seregével, az ötödik keresztes hadjárat idején.
    Európában a középkor használati  nyelve, a 16. századig, a latin. Nyugat-Európában ekkor terjednek el a nemzeti nyelvek. (Az Egyház használati nyelve a latin marad.) Magyarországon 1844-ig a latin a hivatalos nyelv. A 16. századtól kezdve azonban a latin mellett a német és a francia, majd később az angol is terjed : Nyugat-Európát megjárt humanistáink beszélik és terjesztik ezeket a nyelveket.
    Kutatásaimban azt valószínűsítem, hogy az egyik első francia szöveg, amelyet magyar ember (magyar király) írt, II. Lajos (1506-1526) levele X. Leó pápának, 1521. július 2-án. 1537-ből közlöm I. Ferdinánd (1503-1564) egyik francia nyelvű levelét Mária királynőnek, Brüsszelbe.
    Oláh Miklós (1493-1568), Zsámboki János (1531-1584), Dudith András (1533-1589), vagyis a híres magyar humanisták mind éltek Nyugat-Európában, tudtak franciául. Rabelais, Montaigne, a Pléiade, Descartes, Molière, Racine – és Párizs –  már a 18. század (a Felvilágosodás százada) előtt is mágnesként vonzották a magyar utazókat.
    De tudtak franciául lotharingiai származású királyaink, II. Lajos és I. Ferdinánd ; erdélyi fejedelmeink, magyarországi és erdélyi főuraink (pl. Bethlen Gábor, Bethlen Miklós, Thököly Imtre), valamint peregrinusaink is (Szenci Molnár Albert, Szepsi Csombor Márton és a többiek).
    Latinul és franciául fogalmazták a kor (a 16., 17. és 18. század) udvari levelezését, a békeszerződéseket stb. is.
    18. századi főuraink közül sokan beszéltek és írtak franciául. (II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi László, Mikes Kelemen, Batthyány József, Benyovszky Móric, Esterházy Bálint, Fekete János gróf, Tóth Ferenc, Teleki József, Teleki Sámuel, Festetics László) ; írástudóink közül Bessenyei, Péczeli, Martinovics, Batsányi, Róka kanonok ; később például Kisfaludy Sándor.
    A 19. század is gazdag : Apponyi Antal, Apponyi Rudolf, Esterházy Móric, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Teleki László, Teleki Sándor,  mind tudtak franciául, de pl. Petőfi is franciául társalkodott, majd levelezett Bem apóval.
    A francia fontos nyelve volt az emigrációban Irányi Dánielnek, Klapka Györgynek, Türr Istvánnak, Jósika Miklósnak, majd, már békeidőben, Liszt Ferencnek, Munkácsynak, Ujfalvy Károly utazónak, Kont Ignácnak, az elsű Magyarországról származó párizsi professzornak, Justh Zsigmond írónak, s végül Ady Endrének, akivel a munka első kötete végződik."

Nemsokára a nyomdába kerül a második kötet, mely a 20. és 21. század századot öleli át. A szerző ezt írja: a kötet "gyűjtőmunkáját is befejeztem, mind az Országos Széchényi Könyvtárban, mind a párizsi Bibliothèque Nationale-ban. Ebben a részben több a kiadatlan anyag, például Szerb Antal 34 francia nyelvű levele, melyeket egy – Párizsban, a húszas években megismert – Pippidi nevű román diáknak, későbbi bukaresti professzornak írt."

Levelek és képek a Kuckóból 2013-2015

A Wagner Nándor Emlékalapítvány támogatásával most jelent meg Debreczeni Tibor és Aknay Tibor szerkesztésében a Kuckósok vallomásos írásainak gyűjteménye. Magánkiadás csak azért, hogy a levelek és gondolatok ne égjenek el.

A kötet bemutatja a 2013-15 évi programokat is.

A Kuckót a Játszó Ember Alapítvány működteti.

Megjelent Ernyey Gyula könyve: Bozzay Dezső és pályatársai

A modern magyar ipari kultúra egyik úttörő személyisége, a hazai műszaki formatervezés első, meghatározó alakja volt Bozzay Dezső (1912–1974) építő-iparművész, ipari formatervező.
Nevét valószínűleg kevesen ismerik, annak ellenére, hogy az általa tervezett tárgyakkal még ma is találkozhatunk. Születésének 100. évfordulóján egy kis kamara kiállítás mutatta be tevékenységét. Ernyey Gyula professzor most megjelent könyvét alapítványunk is támogatta. A kötetet a FUGA Budapesti Építészeti Központ a napokban adta ki.

Bozzay Dezső kiemelkedett a rádió külsők és elektronikus eszközök megjelenésének tervezésében. Az 1936-ban piacra került Olympia rádióval lépett be a formatervezők sorába, de a még itt-ott ma is működő Pacsirta rádiók külsejét is ő tervezte. Sok képpel illusztrált izgalmas ipartörténeti olvasmány.

"Nagybányától Picassóig" könyvbemutató a PIM-ben

MEGHÍVÓ Mindenkit derűvel invitálunk s kis kínálattal várunk:

Apropó: képzőművészet Apropó: Szakolczay Lajos Egy kötetben a szerző ilyen tárgyú írásai – életmű-összefoglalás a megfogalmazás formai színességében, tárgykörökben Az esten a körök csak barátian tiszteletiek lesznek: Bertha Zoltán, Püspöky István, Wehner Tibor Ének: Bognár Szilvia, Kiss Tivadar; zongora: Elek Szilvia Estvezető: Liptay Katalin Házigazda: Csorba Csilla, Kiss Sándor, Szondi György És velünk a főszereplő szerző, igen

Petőfi Irodalmi Múzeum (V. Károlyi u. 16.)
2016. január 11., hétfő 17.30

Támogatja:
NKA, Petőfi Irodalmi Múzeum, Academia Humana Alapítvány