A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honoré Champion. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honoré Champion. Összes bejegyzés megjelenítése

2024/05/07

Nagy Pál: Ezeréves frankofónia - második kötet

Nagy Pál eredeti címen "Une francophonie millénaire" második kötete a Honoré Champion kiadónál most jelent meg. Alapítványunk már a hatalmas munka első és most a második kötetének kiadását is támogatta. Az első kötet ezer év kapcsolati levelezését fogta át, a második a XX. és a XXI. század eseménydús kapcsolataink dokumentumait tárja az olvasó elé.

Ezeréves frankofónia II. kötet
 

Az Ezeréves frankofónia  második kötete az 1918-tól napjainkig terjedő időszakot dolgozza fel.
A 724 oldalas könyvet úgy állította össze a Párizsban élő szerző, hogy a hatalmas anyagot hat nagyobb fejezetre osztotta : magyar irodalom ; magyar irodalomtörténet és kritika ; magyar művészetek (képzőművészet, zene, fotóművészet, magyar film, magyar építészet) ; filozófia ; pszichológia és pszichoanalízis, magyar természettudományok. Az első világháború és a Trianoni békeszerződés utáni nehéz helyzetben Magyarország gondolkodó része továbbra is frankofón és franciabarát maradt. Ezt beszédesen bizonyítja az a tény, hogy Magyarország és Franciaország a második világháborúban nincs hadiállapotban egymással, a két ország nem üzent hadat egymásnak. Ez teszi lehetővé, hogy a lengyelországi német hadifogolytáborokból megszökő francia katonák a táboruktól mindössze 70 kilométerre fekvő Magyarországra menekülnek, mert a táborban élő magyar katonáktól tudják, hogy a két ország között nincs hadiállapot, és a magyarok kedvelik a franciákat. Körülbelül ezerötszáz fogoly katona jut el Magyarországra. A magyar hatóságok, a Budapesten nyitva tartó francia képviselettel karöltve Balatonbogláron, szállodákban helyezik el a katonaszökevényeket, akiket menekültként, és nem hadifogolyként kezelnek. A katonák oda mehetnek, ahová akarnak, munkát vállalhatnak, s azoknak, akik a háború előtt egyetemisták voltak, magyar ösztöndíjat biztosítanak, s ezek a fiatalok bármelyik magyar egyetemre beiratkozhatnak.

A franciák fogadtatásáról, erről a kivételes baráti gesztusról a legnagyobb francia napilap, a Le Monde 2022. május 3.-i száma fényképekkel illusztrált, két egész oldalas cikket közölt, « Les fugitifs de Balatonboglár » (A balatonboglári menekültek) címmel.

Az Ezeréves frankofónia című vaskos kötet további meglepetésekkel szolgál. A könyv hátsó fedőlapján olvasható rövid ismertetés szerint Nagy Pál ezzel a kötettel szülőhazája egyéni vonásait hangsúlyozza, s ugyanakkor azt, hogy ez az ország az európai kultúrához, az európai emberek közösségéhez tartozik. Ennek különbségnek és hasonlóságnak a hangsúlyozása a könyv egyik legnagyobb érdeme. 

Eredeti cím:
Paul Nagy, Une francophonie millénaire – anthologie de textes écrits en français par des auteurs hongrois, de 1918 à nos jours, Honoré Champion kiadó, Párizs, 2024.

2016/06/29

Nagy Pál: Ezeréves frankofónia

Alapítványunk támogatásával, most jelent meg a Párizsban élő Nagy Pál "Une francophonie millénaire" című könyve az Honoré Champion kiadónál. Tízéves kutatómunka eredményét olvashatják a franciák, illetve franciául tudók ebben a vaskos kötetben, ami a magyar írók, tudósok, hadvezérek, politikusok, művészek és mások eredetileg is franciául írt műveinek antológiája, a 16. századtól kezdve Ady Endréig.
Ezeréves frankofónia 1. kötet

A szerző így mutatja be könyvét:

    "A francia-magyar kapcsolatok igen régi keletűek. Közismert, hogy Szent István királyunk II. Szilveszter francia pápától kapott koronát, mellyel 1001. január elsején magyar királlyá koronázták. Odilo, a cluny apátság főapátja levelezett a kereszténnyé lett Szent Istvánnal, ekkor még persze latinul.
    A második és a harmadik keresztes hadjárat idején, a 12 . században, Géza királyunk (1141-1162) például engedélyezte VII. Lajos francia király kereszteseinek átvonulását Magyarországon, a Szentföldre. II. András 1217-18-ban Jean de Brienne jeruzsálemi király segítségére siet seregével, az ötödik keresztes hadjárat idején.
    Európában a középkor használati  nyelve, a 16. századig, a latin. Nyugat-Európában ekkor terjednek el a nemzeti nyelvek. (Az Egyház használati nyelve a latin marad.) Magyarországon 1844-ig a latin a hivatalos nyelv. A 16. századtól kezdve azonban a latin mellett a német és a francia, majd később az angol is terjed : Nyugat-Európát megjárt humanistáink beszélik és terjesztik ezeket a nyelveket.
    Kutatásaimban azt valószínűsítem, hogy az egyik első francia szöveg, amelyet magyar ember (magyar király) írt, II. Lajos (1506-1526) levele X. Leó pápának, 1521. július 2-án. 1537-ből közlöm I. Ferdinánd (1503-1564) egyik francia nyelvű levelét Mária királynőnek, Brüsszelbe.
    Oláh Miklós (1493-1568), Zsámboki János (1531-1584), Dudith András (1533-1589), vagyis a híres magyar humanisták mind éltek Nyugat-Európában, tudtak franciául. Rabelais, Montaigne, a Pléiade, Descartes, Molière, Racine – és Párizs –  már a 18. század (a Felvilágosodás százada) előtt is mágnesként vonzották a magyar utazókat.
    De tudtak franciául lotharingiai származású királyaink, II. Lajos és I. Ferdinánd ; erdélyi fejedelmeink, magyarországi és erdélyi főuraink (pl. Bethlen Gábor, Bethlen Miklós, Thököly Imtre), valamint peregrinusaink is (Szenci Molnár Albert, Szepsi Csombor Márton és a többiek).
    Latinul és franciául fogalmazták a kor (a 16., 17. és 18. század) udvari levelezését, a békeszerződéseket stb. is.
    18. századi főuraink közül sokan beszéltek és írtak franciául. (II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi László, Mikes Kelemen, Batthyány József, Benyovszky Móric, Esterházy Bálint, Fekete János gróf, Tóth Ferenc, Teleki József, Teleki Sámuel, Festetics László) ; írástudóink közül Bessenyei, Péczeli, Martinovics, Batsányi, Róka kanonok ; később például Kisfaludy Sándor.
    A 19. század is gazdag : Apponyi Antal, Apponyi Rudolf, Esterházy Móric, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Teleki László, Teleki Sándor,  mind tudtak franciául, de pl. Petőfi is franciául társalkodott, majd levelezett Bem apóval.
    A francia fontos nyelve volt az emigrációban Irányi Dánielnek, Klapka Györgynek, Türr Istvánnak, Jósika Miklósnak, majd, már békeidőben, Liszt Ferencnek, Munkácsynak, Ujfalvy Károly utazónak, Kont Ignácnak, az elsű Magyarországról származó párizsi professzornak, Justh Zsigmond írónak, s végül Ady Endrének, akivel a munka első kötete végződik."

Nemsokára a nyomdába kerül a második kötet, mely a 20. és 21. század századot öleli át. A szerző ezt írja: a kötet "gyűjtőmunkáját is befejeztem, mind az Országos Széchényi Könyvtárban, mind a párizsi Bibliothèque Nationale-ban. Ebben a részben több a kiadatlan anyag, például Szerb Antal 34 francia nyelvű levele, melyeket egy – Párizsban, a húszas években megismert – Pippidi nevű román diáknak, későbbi bukaresti professzornak írt."