A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungarovox. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungarovox. Összes bejegyzés megjelenítése

2023/06/07

Aknay Tibor -- Gyalogszerrel a Tejúton

 Alapítványunk támogatásával jelent meg Aknay Tibor új verseskötete a Hungarovox kiadónál.

A költő a végtelen utat járja, és gondolatait vers sorokba formálta:

„Nincs több gondom az időre,

sem a múltra, sem jövőre,

ahol vagyok, ott a jelen,

csend madár szól a szívemen.”

Lukáts János írja a kötet hátoldalán:

Aknay valójában ugyanazt az alkotói pályát, azt a költői utat folytatja, amelyet évtizedek óta, megjelent verskötetei során kialakított és bejárt. Vagy akár: amennyit sikerre (diadalra) vitt. Tiszteli a költőgéniuszokat, de titkaikat áttereli a saját kertjébe. A hagyományos versforma, ritmus és rímkészlet megkapja a maga helyét a kötetben, de a kortárshoz (vagy társ-korhoz?) szóló, oldottabb gondolat és szöveg összekarol a hagyományokkal. A meghökkentő jelzők, az alliteráció és a játékosan csattanó rím evidenciaként van jelen "gyalogszerrel a Tejúton". 

A kötetről Mezey László Miklós: MEGÁLLÍTOTT PILLANATOK címen remek tanulmányt írt a Napútonline portálon.

2021/04/23

Emlékidő

 Ködöböcz Gábor irodalomtörténész írja Aknay Tibor most megjelent verseskötetéről: 

A komplex élmény- és érzékenységformákra épülő, hangsúlyosan szakrális tartalmakat tematizáló versvilág alanya – napjainkban szinte unikumszámba menő kivételként – élő és eleven kapcsolatot tart valamikori önmagával; a benne tovább élő gyermek csodá(k)ra fogékony szemével képes nézni és lát(tat)ni a világot, a létet és az embert. Az emlékterekbe és időrétegekbe alászálló s onnan lélekbe égett képekkel megtérő szerző műveinek egy markáns vonulata arról a titokról lebbenti föl a fátylat, hogy a jóság, a lelki szépség, a törekvés, a szeretet igazgyöngyei által miként lehetnénk őszintén boldogok.

a kötet borítóját 
Bukszár Anna fotójának felhasználásával – Pereszlényi Helga tervezte

 Az eszmélkedésre hívó, épülésünkre, szépülésünkre és gazdagodásunkra szolgáló verseskönyvet jó szívvel ajánlom mindazon olvasók figyelmébe, akik változatlanul hisznek a lélek varázshatalmában, valamint a hiteles emberi szó megtartó, életalakító erejében. 

Alapítványunk támogatásával megjelent a HUNGAROVOX gondozásában.

2021/04/22

Tanári Notesz 15.

 Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenötödik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.

Részlet az Előszóból

Elhúzódott a 2020-as esztendő, átnyúlt a következőre. Az évre rányomta bélyegét a találkozás a koronavírussal. Amikor a világjárvány beavatkozott mindennapjainkba, először értetlenkedtünk. Zavaró volt a szabályozás: üzletek, közlekedés, fürdő (ez különösen hiányzott), maszk, távolságtartás… tébláboltunk, a hivatalra haragudtunk. Noha nem ott volt a hiba, ki lettünk mozdítva komfortunkból, nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez, ami elbizonytalanított bennünket. Fontosabb volt az új életmód kiépítése, mintsem a harag, főleg nem a mások szidása. Át kellett írni a programokat. Mint ahogy az velem is megesett az év végén: ha nem is kovid, de más bacilusok támadása nyomán kórház, gyógyászati menetelés kezdődött.
    A noteszkötet így lett elnyúló, esztendőre átnyúló, bizonyítva a folytonosságot. Ahogy a szőlész tartja: nincs nap munka nélkül. S mint ahogy Szurcsik József képzőművész mondja: „ne legyen nap vonal nélkül”. A jegyzetek, mint apropó, kötőelem, kapcsolódások alapja, együtt új összefüggés-építményként jelennek meg. S ha van eszmei vezérfonal, egységet teremtenek. Radnai István versei is lendítenek. Ő az időhöz alkalmazkodva költészkedik. Járvány című verse nyomán írt etűdömmel jelezzük: Járványkezelés másként, a líra vonalán (Búvópatak, 2021. március). Oláh Andrásnak címezve egy másik versében Radnai az „időt újra értelmezi” (Partium. 2020. tél). Érzékeli, hogy a világ keretei között roppan a „ficam”, őrizve a hagyományt regölne a magába roskadó külvilágban, ahol a hamis indulatok lihegésében már saját hitét sem érti. E verssel beszélgetve, válaszolva az utolsó versszak gondolataira, csak annyit teszek hozzá: a világot nem akartam megváltani, próféta se akartam lenni, s nem lázadok, de azért igaza van Pista barátomnak, terjed az agyrém, vírusokkal is megspékelve.
    A kórházi helyzetben van idő, és adódik alkalom a külvilág hangzavarainak átgondolására. Mivel is biztatott az orvoslás gyakorlatát kiválóan művelő, tudós főorvos: türelem és együttműködés a gyógyítóval. A gyógyulásig vezető út hosszadalmas, olyan ez, mint a búzaszem: idő kell a termésig. A képes hasonlat kitűnő, csak az a nehéz benne, hogy a búzaszem én vagyok. Miközben folyik a világ átszabása.
    A (le)sújtó klímaváltozás nem akadályozza meg az embert, hogy nagyipari módon szennyezze a természetet. És adagolja a szellemi vírusokat is. A vírus borította világban nehéz navigálni. Márpedig hajózni kell. Bízhatunk a morálisan rendben lévő embertársaink kreativitásában. Kaiser László Erkölcs és teljesítmény című tanulmánykötetében idéz kiváló példákat, akik a Németh László-i „növésterv” értelmében, megküzdenek a valóság egyéni és társadalmi hatásaival, ami „legfőképpen törekvés, harc és mozgató erő a kívánatos »kicsikarásában«”. Mert az a „minden”.


2019/04/14

Létirat

Aknay Tibor verseskötete Alapítványunk támogatásával jelent meg a Hungarovox kiadásában.

Aknay Tibor első verseskötete

A Létirat versvilágában elmerülve olybá tűnik, mintha az Aknay-féle belső utak könyvének élettényekkel, rejtelmekkel, és imaginárius világokkal teljes misztériumába kapnánk bebocsáttatást. Minthogy a versbeli beszélő esztétikáját alapvetően az evangéliumi szemlélet (ha úgy tetszik: az alázat misztikája) határozza meg, a kötet darabjaiban túlnyomórészt Isten és ember párbeszéde zajlik. Az egzisztencia és transzcendencia állandó érintkezésére épülő szövegterekben álom, emlék és képzelet empíriával való ötvözése hoz létre egy olyan élményszerűen egyedi világképet, amely - komplex érzékenységformák révén - a kozmikus pillantás többletével avat be a létezés titkaiba. (Ködöböcz Gábor)

Bővebben: Libri

Tanári notesz 13.

Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenharmadik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.


Részlet az Előszóból 
Békében háború. Ez is felötlött bennem a kötet címválasztásánál. Pedig olyan lelkesítően indult a tavalyi év. Örömtüzekkel köszöntötte az új esztendőt a világ. Aztán „visszazökkent” a kizökkent kerékvágásba. Így lesz ez már? Számomra az új év a megújult folytatás. És reménykedve: megszépülve. Mert hogyan élünk ma? Háborúzó felek a világban. Európa sem csendes, zajos, nyugtalan. Kis hazánk se „mentes”. Felbomlottak az identitások, identitásdilemmákkal küzdenek a nemzetek. Az egyén is, a nemzetek is keresik a helyüket. Van mire támaszkodnunk. „Magyarság és Európa” viszonyrendszerében Bertha Zoltán irodalomtörténész Németh László eszmevilágáról értekezve bátorít: „… nekünk, magyaroknak s a többi kelet-európai népnek kell új, termékenyebb népmozgalomban Európa géniuszát: a minőséget diadalra vinnünk (…) a kelet-európai népeken van most a sor. Őnekik kell Európa nagy hagyományait friss lelkükben fölemelniük. (…) Európaiak vagyunk, közép-európaiak és magyarok”. Költőóriásaink, mint Ady, József Attila támogatják mindezt. A felvilágosodás, a reformkor nagyjai, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Eötvös, Széchenyi is példát mutatnak.
  Ilyen és hasonló gondolatbóják között navigálom hajónkat. Olyan szabadságot szeretek, mely rendet szül. Az nem szabadság, mely növeli a rendetlenséget. József Attilával tartok. Németh László ráerősít: „szabadság és rend nem ellentétek”. Ezt Hamvas Béla A bor filozófiájában megtoldja azzal, hogy a rend szép. Sőt, „nemcsak szép, hanem hasznos is”. És máris Baudelaire-nél vagyunk: „Templom a természet: (…) amikor a távoli visszhangok egyberingnak… amikor egymásba csendül a szín és a hang s az illat”.
  Immár az európai polgár érdekel. Szememet „Párizsra vetem”. Figyelem a frankofón életet – nyomkövetés, egyben viszonyítás, konfrontáció, identitásalakításra jó. És tovább. A föld dübörög, én csak jegyzetelek. És bizakodom: a fények nem aludtak ki, a fényeket eltakarták, ki is oltották. De a fények nem hagyják magukat… A fények nem kizárólag Párizsból jönnek, vannak nekünk is fényeink.
  Történtek vidámabb és kellemetlen dolgok is a tavalyi esztendőben. Elengedtük a járdán csöngetve suhanó biciklist, és kerültük az önmagukból kikelve (kivetkőzve) vitatkozókat. Élvezhettük a jó hangulatú irodalmi esteket, és csóváltuk fejünket a média nyelvi furcsaságain. És játszottunk is, metszettük a szőlőt, műveltük a kertet, koccintottunk is. Szerencsére vannak „Helytállók”, mindennapjaink „erőt adó tényezői” irodalomban, gyógyításban, oktatásban, honvédelemben – erények, tettek, emberek. Akik a forró mezőkön vetik és gyűjtik a kenyérre valót. Holnapra is marad.

2018/04/18

Tanári notesz 12.

Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenkettedik noteszkönyve a Hungarovox kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.


Tanári notesz 12. A megbillent Éden
A sorozat újabb kötetében is az élet dolgai, a szűkebb és tágabb élettérben felbukkanó jelenségek, emberi magatartások, társadalmi mozgásformák villannak föl, különböző élethelyzetekben, magán- és közszinten. A dátumok segítik a hiteles dokumentálást, a jelenségek folyamattá állnak össze. Kialakul a saját „gondolatmód”, mely – John Lukacs gondolatmenetével – a rögzített évek eseményeit történelemmé teszi. A széleskörű érdeklődés különféle területek felé viszi az olvasót: van itt irodalom, művészet, politika, szociológia, élet az unióban, mindennapi praktikák, média, kompetenciák és deficitek. És van: oktatás, pedagógia. A már meglévő magyar pedagógustudás áttekintő felhasználását, a „fenntartható fejlesztést”, a kísérletekkel bizonyított eredmények alkalmazását szorgalmazza. A jegyzetíró, a „benne-élő” megfigyelő nézőpontja, valamint az értelmezésre a művészetekből, irodalomból és a különböző társadalomtudományokból felhozott háttérismeretek bővítik az összefüggések szálait, segítve a továbbgondolást. A jegyzetek, a személyes életút beleszőtt epizódjaival érdekes villanások, kortörténeti értékű megfigyelések, forrásértékű feljegyzésekkel. Egy olyan magyar értelmiségi megfigyeléseiről, gondolatairól van szó, aki Európára irányuló kitekintését elsősorban a francia kultúrkörből szerzett alaposabb ismeretei alapján teszi, érzékenyen reagálva a világban lezajló dübörgő változásokra. Talán még időben jön a figyelmeztetés: a sokszor összevisszaságba hajló, megtévesztésre játszó, nagyzoló társadalmiságunk mellett, ne feledjük, hogy természeti lények is vagyunk.
A Tanári notesz nem kötelező segédanyag, de élvezetes és tanulságos lehet. Ajánlott meditálásra, elemző kibeszélésre: osztályfőnököknek, társadalomismeretet, kommunikációt, irodalmat, szakmát, életvitelt (módot és stílust) tanítóknak, iskolafokozat nélkül. Mindenkinek, aki kérdéseket tesz fel, és keresi a válaszokat, diákokkal, szülőkkel. Pedagógiai példatár az élet iskolájához.

2017/06/10

Festőangyal

Aknay Tibor novellás kötete Alapítványunk támogatásával jelent meg a 88. Ünnepi Könyvhétre a Hungarovox kiadásában.

A fotóművész, író és könyvtáros legújabb kötete

"Egy kötetnyi novella vajon hány sorsot, indulatot és titkot képes rejtegetni és elénk tárni? Aknaynál a mese része a valóságnak, a mese azonban sohasem magáért való. Hozzásegít, hogy gazdagabb legyen a világ, a múlt visszatérjen a jelenbe, a tárgyak pedig eszmék és emlékek hordozói legyenek. A kötet helyszínei álcázottak és megtévesztőek: szomorú özvegyi szoba, cipészműhely, iskolaudvar, bedeszkázott kamra. A szereplők csetlő-botló kortalanok, a "társadalmi skála" a cselédlánytól a szobrászművészig tart. A novellák legtöbbje a múltban indul, és kínnal, néha csak percekre jut el a jelenbe, mintha a múló idő hordozná a sorsok "oldását és kötését"; az indulatok az idők mélyén gyökereznek. (Lukáts János)."