Wagner Nándor Magyar Örökség Díjas

Pál Mihály szobrászművész laudációja.
Elhangzott 2013. szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében

Pál Mihály méltatja Wagner Nándor munkásságát

 Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon. Iskoláit is ott végezte, de művészeti tanulmányait már Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. A háború után Magyarországon telepedett le, és résztvevője lett a kor ellentmondásokkal, előítéletekkel és kényszerekkel terhes művészeti közéletének. Két szobrával jelentős szakmai megmérettetésen díjat is nyert, de József Attila egészalakos szobra bronzalakban megvalósulva, csak a művész ajándékaként kerülhetett köztéren felállításra Nagyváradon 2005-ben. A Jászai Mari térre tervezett díjnyertes díszkút, három fiú alakjával, ha némileg módosított kompozícióban Lund-ban lett megvalósítva, és sikerének köszönhetően változatai több svédországi város terét is díszíthetik.

Wagner Nándor (1952)

 Wagner egyik fő műve a „Corpus Hungaricum” még itthon készült, és 1999-ben, kőelemekkel kibővítve Székesfehérváron állították fel.

Corpus Hungaricum

 1957-ben, családjával együtt elhagyta az országot. A forradalom után Svédország fogadta be, ahol állampolgárságot is kapott. Lundban telepedett le. Portrékat, bibliai jeleneteket készít. Közben kidolgoz egy teljesen újszerű technológiát, a görbült felületű, nagyméretű, rozsdamentes acélszobrok hőhatásból eredő zsugorodásának kiküszöbölésére. Ennek a technológiának alkalmazásával tartósan csillogó, fénylő felületet adhatott öntött szobrainak, ami tökéletesen megfelelt alkotói elképzelésének. Ebben a rendkívül termékeny korszakában nyolc nagyméretű köztéri plasztikáját állították fel Svédország városainak terein. Ennek a sorozatnak az első káprázatosan szép darabja „Az angyal”, amit a második világháború lengyel áldozatainak, és menekültjeinek emlékére állítottak a lundi temetőben.  A szobor avatásakor az emlékmű bizottság elnöke Ludovika Brodlater bárónő így jellemezte: „Ez az alkotás a háború minden áldozatának emléket állít”.

Angyal

Gävle városában 1964-ben megvalósíthatta pályanyertes díszkútját „A játszó fiúk” kompozíciójának egy továbbfejlesztett változatát. De ugyanezzel a technológiával készült térplasztikái, a népmesei „Madár”, vagy az ívével égbe emelő „Örökkévalóság” nagyméretű plasztikái idézik a művész termékeny, nagy és jelentős műveket teremtő korszakát.  Wagner Nándor 1969-ben feleségül vette volt tanítványát Akiyama Chiyo keramikusművészt, - és Japánba Mashiko városba költöztek.

Táncoló gyerekek

A naritai nemzetközi repülőtérre vezető út melletti parkban helyezik el Wagner öt méter magas, krómacél plasztikáját „Az utazók védőszentjé”-t – fényben és csillogó lebegésben oldódó gyönyörű látvány. – Feleségével együtt megalapította a TAO Intézetet, mely támogatja a tehetséges, de szegény fiatal művészeket.

Utazók szentje

Az 1970-es években gömb alakzatba komponál anyaszobrot. Az egyik bronz anyagban megvalósítva Tokióban áll.  Gránitból készült változata pedig a művész személyes ajándékaként később, 2012-ben a Budai Vár környezetében lett felállítva. Wagner „Földanya” szobra: gömbbe zárt emberiség…..közös sors, küldetés és felelősség. Az egyetemes emberiség ideája munkál gondolataiban, és legjobb műveiben kifejezésre jut.

Földanya

Wagner Nándor a „Filozófiai kert” kompozíció gondolata megvalósításával húsz évig foglalkozott. A szoborcsoport első példány Mashikoban lett felállítva. Vallásalapítókat formált meg, négyen körbeállva a kör közepén lévő fénylő gömbre néznek – Ekhnaton, Lao Ce, Buddha, Jézus, – míg Ábrahám beburkolózva  a földön fekszik. Távolabb külön állnak: Gandhi, Dharma, Assisi Szent Ferenc, mint megvilágosodottak.
Eredetileg huszonnyolc alak ábrázolásával tervezte kompozícióját, de a megvalósított szobor együttes így is teljesnek tekinthető. Ez a mű Wagner Nándor páratlanul magas értékű életművének összegező és beteljesítő alkotása.
Wagner megfogalmazta hatalmas vállalkozásának indítékát, idézem: „Együttműködés, egymás jobb megértéséért!- hogy a különböző kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb kerülni egymáshoz, vissza kell térni a közös eredethez”. A művész végakaratában Budapestnek ajándékozta ezt a művét. 2001-ben a Gellérthegyen lett felállítva.

Filozófiai Kert a Gellérthegyen

Elmondhatjuk, hogy a világban bármerre élt és járt, hírt adott és hírnevet szerzett a magyarságnak. Művészetének elismertsége a magyar alkotószellem egyetemes kultúrához való kapcsolódását is jelenti. Wagner Nándor művészete méltó és kiérdemelt elismerést kapott a „Magyar Örökség Díj” odaítélésével.
Wagner Nándor 1997. november 15.-én halt meg Japánban Moka városban. Hitvallását így határozta meg:

„Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi útját kell járni, ha élni akar a nemzet! Annyi szenvedésből és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám egy kis lépés ebben az irányban.”

Wagner Nándor lakóháza Mashiko-ban

---

Engedjék meg, hogy egy személyes emlékemet itt elmondjam.
1951 őszén, mint azidőtájt minden reggel együtt utaztunk Apámmal Gyömrőről Budapestre. Ő a várbazári műtermébe, én pedig a Kálvin-tér közeli gimnáziumba. Miután leszálltunk a vonatról Apám azt mondta: gyere velem!... – Wagner Nándi fantasztikusan szép szobrot mintázott…. ezt meg kell nézned!

 Egyenesen Nándi műtermébe mentünk, ahol már nyitott ajtót találtunk és munka közben a szobrászt.  A műterem – még a háborús következményeket viselő oldalfalán egy nejlon lepedővel letakart szobor függött. Az - akkor hallgatag – Nándi a szoborhoz lépett és leemelte a lepedőt. A piszkos fal hátterében agyagból mintázott életnagyságú Krisztus függött. Mint felkiáltó jel lebegett ég és föld között, én megrendülten álltam a látomás előtt… A megkínzott test még a haláltusa görcseit hordozta. A kiálló bordakosár és a lecsúszott, zsigerek felpuffasztotta alhas közötti homorulat hatalmas koponya lenyomata lehet. Az ég felé széttáruló karok végein a kézfejek ujjait kínok tördelik görcsökbe. A jobb karon a kézfej már halott, és élettelenül lehajlik, a másik kar még él, és kóróvá zsugorodott ujjaival az ég felé mutat. Drámai ellentét: … a test zuhan, vagy emelkedik? – az egyik kéz még él, a másik már halott? – hit és kétely egyszerre borzongat.
 Aztán eltelt több, mint fél évszázad, – a borzalmasan nagy idő – kitörölte emlékezetemből a szobrot, és a „Corpus” döbbenete emlékké vált.

 1999 tavaszán Mórra, Nagy Benedek szobrászművész műtermébe kerültem. Az öntöde formázó műhelyében voltunk. A helység tele volt az öntésre váró, vagy már megöntött szobrok darabjaival. A műhely öntöhomokban úszó padlózatát elfedő szoborrészletek között lépkedtem, figyelve arra, hogy mozgás közben ne tapossak alkotásokra…A földre néztem és észrevettem egy szobordarabot, ami ismerősnek tűnt…Felemeltem a földről a nemrég megöntött, még cizellálatlan, durva felületű szobordarabot…..egy alsó kar volt és kézfej, görcsbe merevedett ujjakkal a poros padló mélyén…. A gyerekkoromban katartikus élményt okozó szobor darabját tartottam – több, mint fél évszázad megélése után, megöregedett ujjaim szorításában… Wagner Krisztusának halott keze volt!... A megalkotás hevületének ereje sugárzott a szoborrészletből 55 év eltelte után is, és azonnal felismerhetővé vált.

Egy pillanat alatt felnyílt a valamikori élmény, és gondolatomban kiegészülve, illatos agyag matériára váltva Nándi látomása felkerült várbazári emlékem falára, az élet és halál mesgyéjén szenvedő Krisztus alakja.

   a „Corpus Hungaricum”.

---
Az esemény Képes Krónikája

Zelényiné dr. Kováts Annamária a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke felkéri Pál Mihály szobrászművészt a méltatásra

A laudáció

Zelényiné dr. Kováts Annamária 

átadja a díjat Wagner Chiyo asszonynak

Olvassuk el Nándi Magyar Örökség Díj oklevelét!

„WAGNER NÁNDOR KULTÚRÁKAT ÁTFOGÓ SZOBRÁSZATA MAGYAR ÖRÖKSÉG, AMIRŐL EZEN OKLEVÉL BIZONYSÁGOT TESZ”. 

Wagner Nándor nevét az Aranykönyv őrzi.

Emlékkép: a díjazottak és a Bíráló Bizottság

Dr. Hámori József  neurobiológus, agykutató, az MTA rendes tagja, a Bírálóbizottság elnökével.

Köszönöm! Köszönjük!

(Fotók: Kiss Réka Gabriella)

Ajánlás a Magyar Örökség Díjra

Tavaly emlékeztünk meg az 1956-ban hazáját elhagyni kényszerülő Wagner Nándor szobrászművész születésének 90. és halálának 15. évfordulójáról. Három országban – Magyarországon, Svédországban és Japánban – alkotott Wagner Nándor, s mindenütt sokat tett a magyarokért. Munkájával, végakaratával figyelmet érdemlő szolgálatot végzett. Magyarországon 1951-től szabad művészként a várbazári műtermében mintázta meg a magyarok feltámadását szimbolizáló Corpus Hungaricum (1952) szobrát, öngyilkosság helyett magának adott feladatként. Fel nem vett fiatal tehetségeket oktatott. Művészetében megmutatkozó határozott kritikai ábrázolása hivatalos oldalról sok elítélő bírálatot kapott. Aktívan részt vett a Képzőművész Szövetségben, és a forradalom kezdetétől szorgalmazta, hogy a művészszakos hallgatók ne fegyvert fogjanak, hanem rögzítsék a látottakat és történéseket.

Svédországban kiérkezésétől fogva szervezte és összefogta az odamenekült művészettel foglalkozó főiskolai és egyetemi hallgatókat, téglajegyet tervezett a magyar ház felépítéséhez. 1956 emlékére monumentális köztéri alkotást tervezett. A budapesti harcokról és az elnyomásról grafika sorozatát és papírfreskóit több városban és Koppenhágában is kiállították. Nyolc köztéri svédországi szobra komoly elismerést hozott, de mint külföldi csak a töredékét kapta meg a szokásos díjaknak. Igen termékeny művészeti időszaka volt, de sokat nélkülözött. 1969-től alkotott Japánban, itt is újra kellett kezdenie, de ez alkalommal, sikerrel. Élete végén saját üzeneteként, nem megrendelésre alkotta meg a Filozófiai Kert sokalakos szoborkompozícióját, felhívva a figyelmet az „Egymás jobb megértéséért” fontosságára. Végrendeletében műve egy-egy példányát Budapestnek, New Yorknak és Tokiónak adományozta. Magyarországon maradt, csipkerózsika álmot alvó gipszeiből köztéri szobrok születtek, Székesfehérvárott 1999-ben a Corpus Hungaricum és 2005-ben szülővárosában a József Attila került felavatásra.

Az anyai szeretetről szóló és Földünk megóvását szimbolizáló Földanya című szobrát 90. születésnapján lepleztük le a Bécsi Kapunál, a Budai Várban.