Nagy Pál: Ezeréves frankofónia

Alapítványunk támogatásával, most jelent meg a Párizsban élő Nagy Pál "Une francophonie millénaire" című könyve az Honoré Champion kiadónál. Tízéves kutatómunka eredményét olvashatják a franciák, illetve franciául tudók ebben a vaskos kötetben, ami a magyar írók, tudósok, hadvezérek, politikusok, művészek és mások eredetileg is franciául írt műveinek antológiája, a 16. századtól kezdve Ady Endréig.

Ezeréves frankofónia 1. kötet

A kötet a kiadó honlapján

A szerző így mutatja be könyvét:

    "A francia-magyar kapcsolatok igen régi keletűek. Közismert, hogy Szent István királyunk II. Szilveszter francia pápától kapott koronát, mellyel 1001. január elsején magyar királlyá koronázták. Odilo, a cluny apátság főapátja levelezett a kereszténnyé lett Szent Istvánnal, ekkor még persze latinul.

    A második és a harmadik keresztes hadjárat idején, a 12 . században, Géza királyunk (1141-1162) például engedélyezte VII. Lajos francia király kereszteseinek átvonulását Magyarországon, a Szentföldre. II. András 1217-18-ban Jean de Brienne jeruzsálemi király segítségére siet seregével, az ötödik keresztes hadjárat idején.
    Európában a középkor használati  nyelve, a 16. századig, a latin. Nyugat-Európában ekkor terjednek el a nemzeti nyelvek. (Az Egyház használati nyelve a latin marad.) Magyarországon 1844-ig a latin a hivatalos nyelv. A 16. századtól kezdve azonban a latin mellett a német és a francia, majd később az angol is terjed : Nyugat-Európát megjárt humanistáink beszélik és terjesztik ezeket a nyelveket.
    Kutatásaimban azt valószínűsítem, hogy az egyik első francia szöveg, amelyet magyar ember (magyar király) írt, II. Lajos (1506-1526) levele X. Leó pápának, 1521. július 2-án. 1537-ből közlöm I. Ferdinánd (1503-1564) egyik francia nyelvű levelét Mária királynőnek, Brüsszelbe.
    Oláh Miklós (1493-1568), Zsámboki János (1531-1584), Dudith András (1533-1589), vagyis a híres magyar humanisták mind éltek Nyugat-Európában, tudtak franciául. Rabelais, Montaigne, a Pléiade, Descartes, Molière, Racine – és Párizs –  már a 18. század (a Felvilágosodás százada) előtt is mágnesként vonzották a magyar utazókat.
    De tudtak franciául lotharingiai származású királyaink, II. Lajos és I. Ferdinánd ; erdélyi fejedelmeink, magyarországi és erdélyi főuraink (pl. Bethlen Gábor, Bethlen Miklós, Thököly Imtre), valamint peregrinusaink is (Szenci Molnár Albert, Szepsi Csombor Márton és a többiek).
    Latinul és franciául fogalmazták a kor (a 16., 17. és 18. század) udvari levelezését, a békeszerződéseket stb. is.
    18. századi főuraink közül sokan beszéltek és írtak franciául. (II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi László, Mikes Kelemen, Batthyány József, Benyovszky Móric, Esterházy Bálint, Fekete János gróf, Tóth Ferenc, Teleki József, Teleki Sámuel, Festetics László) ; írástudóink közül Bessenyei, Péczeli, Martinovics, Batsányi, Róka kanonok ; később például Kisfaludy Sándor.
    A 19. század is gazdag : Apponyi Antal, Apponyi Rudolf, Esterházy Móric, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Teleki László, Teleki Sándor,  mind tudtak franciául, de pl. Petőfi is franciául társalkodott, majd levelezett Bem apóval.
    A francia fontos nyelve volt az emigrációban Irányi Dánielnek, Klapka Györgynek, Türr Istvánnak, Jósika Miklósnak, majd, már békeidőben, Liszt Ferencnek, Munkácsynak, Ujfalvy Károly utazónak, Kont Ignácnak, az elsű Magyarországról származó párizsi professzornak, Justh Zsigmond írónak, s végül Ady Endrének, akivel a munka első kötete végződik."

Nemsokára a nyomdába kerül a második kötet, mely a 20. és 21. század századot öleli át. A szerző ezt írja: a kötet "gyűjtőmunkáját is befejeztem, mind az Országos Széchényi Könyvtárban, mind a párizsi Bibliothèque Nationale-ban. Ebben a részben több a kiadatlan anyag, például Szerb Antal 34 francia nyelvű levele, melyeket egy – Párizsban, a húszas években megismert – Pippidi nevű román diáknak, későbbi bukaresti professzornak írt."