Tanári Notesz 15.

 Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenötödik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.

Részlet az Előszóból

Elhúzódott a 2020-as esztendő, átnyúlt a következőre. Az évre rányomta bélyegét a találkozás a koronavírussal. Amikor a világjárvány beavatkozott mindennapjainkba, először értetlenkedtünk. Zavaró volt a szabályozás: üzletek, közlekedés, fürdő (ez különösen hiányzott), maszk, távolságtartás… tébláboltunk, a hivatalra haragudtunk. Noha nem ott volt a hiba, ki lettünk mozdítva komfortunkból, nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez, ami elbizonytalanított bennünket. Fontosabb volt az új életmód kiépítése, mintsem a harag, főleg nem a mások szidása. Át kellett írni a programokat. Mint ahogy az velem is megesett az év végén: ha nem is kovid, de más bacilusok támadása nyomán kórház, gyógyászati menetelés kezdődött.

    A noteszkötet így lett elnyúló, esztendőre átnyúló, bizonyítva a folytonosságot. Ahogy a szőlész tartja: nincs nap munka nélkül. S mint ahogy Szurcsik József képzőművész mondja: „ne legyen nap vonal nélkül”. A jegyzetek, mint apropó, kötőelem, kapcsolódások alapja, együtt új összefüggés-építményként jelennek meg. S ha van eszmei vezérfonal, egységet teremtenek. Radnai István versei is lendítenek. Ő az időhöz alkalmazkodva költészkedik. Járvány című verse nyomán írt etűdömmel jelezzük: Járványkezelés másként, a líra vonalán (Búvópatak, 2021. március). Oláh Andrásnak címezve egy másik versében Radnai az „időt újra értelmezi” (Partium. 2020. tél). Érzékeli, hogy a világ keretei között roppan a „ficam”, őrizve a hagyományt regölne a magába roskadó külvilágban, ahol a hamis indulatok lihegésében már saját hitét sem érti. E verssel beszélgetve, válaszolva az utolsó versszak gondolataira, csak annyit teszek hozzá: a világot nem akartam megváltani, próféta se akartam lenni, s nem lázadok, de azért igaza van Pista barátomnak, terjed az agyrém, vírusokkal is megspékelve.

    A kórházi helyzetben van idő, és adódik alkalom a külvilág hangzavarainak átgondolására. Mivel is biztatott az orvoslás gyakorlatát kiválóan művelő, tudós főorvos: türelem és együttműködés a gyógyítóval. A gyógyulásig vezető út hosszadalmas, olyan ez, mint a búzaszem: idő kell a termésig. A képes hasonlat kitűnő, csak az a nehéz benne, hogy a búzaszem én vagyok. Miközben folyik a világ átszabása.

    A (le)sújtó klímaváltozás nem akadályozza meg az embert, hogy nagyipari módon szennyezze a természetet. És adagolja a szellemi vírusokat is. A vírus borította világban nehéz navigálni. Márpedig hajózni kell. Bízhatunk a morálisan rendben lévő embertársaink kreativitásában. Kaiser László Erkölcs és teljesítmény című tanulmánykötetében idéz kiváló példákat, akik a Németh László-i „növésterv” értelmében, megküzdenek a valóság egyéni és társadalmi hatásaival, ami „legfőképpen törekvés, harc és mozgató erő a kívánatos »kicsikarásában«”. Mert az a „minden”.