Tavaly emlékeztünk meg az 1956-ban hazáját
elhagyni kényszerülő Wagner Nándor szobrászművész születésének 90. és halálának
15. évfordulójáról. Három országban – Magyarországon, Svédországban és Japánban
– alkotott Wagner Nándor, s mindenütt sokat tett a magyarokért. Munkájával,
végakaratával figyelmet érdemlő szolgálatot végzett. Magyarországon 1951-től
szabad művészként a várbazári műtermében mintázta meg a magyarok feltámadását
szimbolizáló Corpus Hungaricum (1952) szobrát, öngyilkosság helyett magának
adott feladatként. Fel nem vett fiatal tehetségeket oktatott. Művészetében
megmutatkozó határozott kritikai ábrázolása hivatalos oldalról sok elítélő
bírálatot kapott. Aktívan részt vett a Képzőművész Szövetségben, és a
forradalom kezdetétől szorgalmazta, hogy a művészszakos hallgatók ne fegyvert
fogjanak, hanem rögzítsék a látottakat és történéseket.
Svédországban kiérkezésétől fogva szervezte és
összefogta az odamenekült művészettel foglalkozó főiskolai és egyetemi
hallgatókat, téglajegyet tervezett a magyar ház felépítéséhez. 1956 emlékére
monumentális köztéri alkotást tervezett. A budapesti harcokról és az
elnyomásról grafika sorozatát és papírfreskóit több városban és Koppenhágában
is kiállították. Nyolc köztéri svédországi szobra komoly elismerést hozott, de
mint külföldi csak a töredékét kapta meg a szokásos díjaknak. Igen termékeny
művészeti időszaka volt, de sokat nélkülözött. 1969-től alkotott Japánban, itt is
újra kellett kezdenie, de ez alkalommal, sikerrel. Élete végén saját
üzeneteként, nem megrendelésre alkotta meg a Filozófiai Kert sokalakos
szoborkompozícióját, felhívva a figyelmet az „Egymás jobb megértéséért”
fontosságára. Végrendeletében műve egy-egy példányát Budapestnek, New Yorknak
és Tokiónak adományozta. Magyarországon maradt, csipkerózsika álmot alvó
gipszeiből köztéri szobrok születtek, Székesfehérvárott 1999-ben a Corpus
Hungaricum és 2005-ben szülővárosában a József Attila került felavatásra.
Az anyai szeretetről szóló és Földünk
megóvását szimbolizáló Földanya című szobrát 90. születésnapján lepleztük le a
Bécsi Kapunál, a Budai Várban.
