A japán lélek dicsérete
Mi öröktől fogva adott fegyelmezett japán lélek
Csodálhatták mindahányan messziről érkezett népek
Hogy nem győzött a vis maior s rendkívüli körülmények
Áldja őket Isten ember s legyen velük a Szentlélek
(Ködöböcz Gábor 2021. augusztus 8.)
Izgalmakkal és jó magyar eredményekkel zártuk ezt a hetet. Furcsa, s gondolom nemcsak nekem, de sokaknak ez a Tokyo 2020 olimpia, amit közönség nélkül rendeztek meg a japánok 2021-ben.
Valahogy a szigetországbélieknek az olimpiával mindig gondjaik voltak. Az első ázsiai olimpiai játékok megrendezésére a rendezési jogot 1936-ban nyerték el. Előtte már évekkel készültek a nagy lehetőségre. A készülődést persze japánosan kell érteni, azaz az összes sportlétesítmény helye ki volt választva, a telkeket a japán állam megvásárolta, építésre előkészíttette, valamint az infrastruktúra kiépítése már folyamatban volt. A kész és jóváhagyott tervek birtokában rögtön nekiláttak az építkezésnek.
A japán sportolók már a harmincas évek elejétől járták a világot, például Magyarországra jöttek versenyezni úszásban, tornában. Az előkészületek a háborús megszorítások ellenére jó ütemben és nagy bizakodással folytak. Dr. Donáth Leó (1888-1941. MAFC gyorsúszója, és országos csúcstartó, az Európai Úszószövetség, a LEN megalapítója, majd főtitkára) a magyar NOB képviseletében így írt Egyiptomból, ahol a Níluson hajókázva ülésezett az olimpiai legfelsőbb fórum, és a hajón vitáztak arról, hogy ki tudná átvenni a XII. nyári olimpiai játékok megrendezését a japánoktól. Mi, magyarok elleneztük ezt az indítványt. Kína javaslatát, hogy vegyék el Japántól az olimpiát, szerencsére elutasították. 1938. március 22-én így számolt be Dr. Donáth a Nemzeti Sport című napilapban:
„Egy egyiptomi újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem: meglesznek-e az olimpiai játékok Tokióban? A környezetnek és történelmi háttérnek megfelelően azt feleltem, hogy:
— Insallah! Ha Isten akarja!..,
Mert valóban, a Játékok csak 1940-ben és csak Tokióban rendezhetők meg, viszont a nemzetközi helyzet e pillanatban éppen eléggé bizonytalan ahhoz, hogy nem két évre, de két hétre előre is jóslásokba lehessen bocsátkozni. „
Igazi békebeli viták is kibontakoztak. Kairóban azt is elhatározták, hogy a 1940-es téli olimpia versenyeit Szapporoban tartják meg. A Nemzetközi Sí Szövetség közgyűlése azonban kimondta, hogy a síversenyzőkre vonatkozólag nem fogadja el az olimpiai amatőr-szabályzatot, mert a NOB oktatókat is enged indulni. Ezért a NOB úgy határozott, hogy a szapporoi téli olimpián ne legyen síverseny.
A NOB varsói kongresszusa öt nemzet biztos részvételéhez kötötte a kézilabda felvételét és ehhez előzetes nevezési zárlatot tűzött ki. Öt nemzet be is nevezett, de Ausztria visszalépett. A Nemzetközi Kézilabda Szövetségben azonban biztosra vették, hogy Japán benevezi csapatát és a kézilabda mégis szóhoz jut a tokiói olimpián.
1937. július 7-én kitört a második japán–kínai háború. A japán kormány lemondta a XII. nyári és az V. téli olimpia megrendezését. Az első ázsiai olimpia megrendezésének szép terve a háború áldozata lett.
Japán felismerte az olimpiai játékok fontosságát, meglátta a nemzetközi erő-összemérés lehetőségét. 1912-ben vettek részt az első olimpián, és első érmüket 1920-ban, első aranyérmüket 1928-ban nyerték. Nem vettek részt azonban az 1948-as londoni, valamint az 1980-as moszkvai olimpián.
1964-ben remekül sikerült megrendezniük a tokiói olimpiát. A dzsúdót az 1964-es olimpián vezették be a versenysportok közé, de az 1968-as mexikói olimpiai játékokon kihagyták. Ez japán legsikeresebb versenyszáma, ha jól számoltam eddig 42 aranyérmet szereztek. Ezenkívül torna, úszás és birkózás az erősségük. 1972-ben Szapporoban, 1998-ban Naganoban pedig zökkenőmentesen megrendezték a téli olimpiai játékokat.
Japán a sportoló ország
Az ősi Japánban a remélt bő termésért bemutatott táncból fejlődött ki a szumó, Japán mindmáig legnépszerűbb sportja. A Nihonsoki történelemkönyv, az írásos japán történelem második fő műve, a versenyek megindulását időszámítás előtt 23-ra tesz. A szumó szó maga versenyzést vagy harcot jelentő igéből származik. Ősi sport, ahol az erő és ügyesség egyaránt számít. Más sporthoz nem hasonlítható. Súlycsoport nélküli versengés, kötött szabályokkal. A mai időkben évente hatszor rendezik meg a versenyeket, 15-15 napos szünet nélküli etapokban. A nyert mérkőzések alapján verseny-naponta párosítják össze a következő második napra a versenyzőket. A végeredmény alapján történik a versenyző rangjának besorolása. Legendás sport, az ősi külsőségek, ceremóniák és szabályok megtartásával. A Kamakura-korban (1185-1333) az új katonai sógunátus vezette be a szumót a harcosok erőnléti és spirituális képzésére.
Ipposzai Josifudzsi legyőzi külföldi kihívóját (1861 Jokohama)
Természetesen a lovaglás, a kard és a nyíl használata rendkívül fontos volt Japánban is, de a szamuráj úszásnak is nagy hagyománya van. Bronz kardokat már Krisztus előtt egy évezreddel használtak. A ma csodált japán kardok a Heian periódusban (794-1185) születnek meg, ami persze komoly váltást jelentett a kardforgatásban is. Az akkori világ (talán még ma is) legjobb vágó- és gyilkolószerszámok pengéje olyan többrétegű forradalmian új kovácsolási technológiai tudást rejt magában, ami szinte utánozhatatlan. A kardmarkolatok művésziek, erősek és sokszor egyediek. Ma komoly gyűjtők vagyonokat költenek egy-egy darab megszerzésére. Az 1700-as évek elején a kardvívás gyakorlására bambuszból készült gyakorló kardot és páncélt vezetett be Naganuma Sirozaemon Kunisato, ezzel alakult ki a nevéhez kötött kendó. Célja a teljes erejű csapások kivitelezése volt védőfelszerelés alatt. A küzdősportok fontosak számukra, így alakult ki a dzsúdó és a karate a XIX. század végén, valamint az aikidó 1920-30 között. Ezeknek a sportoknak gyökereit a japánok által évszázadok során kifinomított önvédelmi technikákban találhatjuk meg. Akkoriban útonállók és rablók is járták a szigetországot.
A testedzés fontosságát a japánok régen felismerték, és az iskolákban kötelezően gyakorolták. A csapatban való versenyzéshez bevezették a kifordítható vörös-fehér tornasapkát, minden nebuló feltette a fejére, és amikor jött a csatjáték akkor azt a színt fordította kívülre, amilyen csapatba osztották be. Fontos volt az is, hogy nem voltak és ma sincsenek fix csapatok, így az év során mindenki-mindenkivel egy csapatba kerülhetett.
Japán 1854-es megnyitása után delegációkat küldött szét Amerikába és Európába, akik a testnevelést és a sportokat is tanulmányozták. A nekik tetsző sportokat – igaz megfontoltan, kicsit kóstolgatva – de bevezették. Néhányat említve: baseball (1872), síelés (1911), műkorcsolyázás (1925).
Japán-magyar és japán-monarchia kapcsolatok a sportban
Két távoli ország sportkapcsolata elsősorban személyekhez köthető, és majd ebből tud kialakulni a szervezeti vagy intézményes kapcsolat. Ez így igaz ránk nézve is. Azonban ennek mélysége fontos, és talán máig ható. Itt szeretném néhányukat kiemelni.
Sportban az első aktív emberünk Elked Antal volt, az első magyar ázsiai bankár. Az öt nyelvet beszélő Elked Antal karrierje páratlan: fiatalkorában kitűnő úszó, versenyeket nyer. A Kereskedelmi Akadémia elvégzése után az akkori világ legnagyobb bankjában, a Crédit Lyonnais bank londoni és párizsi részlegénél dolgozott. Majd a magyar nagyipar pénzügyeit intézte Bécsben, utána Szentpétervárra került a Russian Joint Stock Bank állományába, s innen Sergei Witte orosz pénzügyminiszter beajánlásával lépett át a Russo-Chinese, vagyis az Orosz–Kínai Bankhoz. A bankot 1895 decemberében alapították, mégpedig egy Kínának nyújtandó francia–orosz hitel lebonyolítására. Elked Sanghajba utazott és megszervezte az újonnan felállított Russo-Chinese Bank valutaosztályát. A hitelkonstrukció nehezen jött össze, de végül az oroszok hosszabb távú lehetőséget láttak benne és megadták a kormánygaranciát. A hitel Kínát segítette a Simonoszeki Békeszerződésben elfogadott, Japánnak fizetendő kártérítés kiegyenlítésében.
Az 1860-ban Jokohamában a britek által megindított európai lóversenyzés Japánban egyre gyorsabban terjedt, de a rendszeres versenyek csak 1862-ben kezdődtek. Maga a császár tizennégy alkalommal ment ki a versenyekre. A magyar bankár, Elked Antal, aki 1904-től Jokohamában élt, aktívan részt vett a lósport népszerűsítésében és a versenyszabályok kidolgozásában. A pusztító 1923-as nagy földrengés után új házat építtetett Jokohamában, a Honmokun, a villa Pannóniát. Feleségével együtt újult lendülettel tovább támogatták a japán műkorcsolyázást. Erre az egyik legalkalmasabb hely Nikkóban a Kanaya Hotel volt, mely remek pályával rendelkezett. Antal maga is versenyszinten műkorcsolyázott, és egyik életrajza szerint a japán műkorcsolyázás atyja volt. Sokat utazott üzleti ügyben, és japán műkorcsolya bajnokokat vitt Svájcba versenyre és tréningre. 54 éves korában St. Moritzban ezüstérmet nyert a Nemzetközi Korcsolya Szövetség versenyén.
Szemere Miklós (1856–1919) rendkívül sokoldalú és érdeklődő ember volt. A kor legjobb iskoláit végezte Kolozsvártól Oxfordig. A monarchia diplomatájaként szolgált Párizsban, Szentpéterváron és Rómában. Tízévi külügyi szolgálat után hazatérve közgazdasági ügyekkel foglalkozott. Részt vett a politikában, de annak erőszakossága láttán 1896-ban visszalépett és híres lótenyésztő és versenyistálló tulajdonos lett. Nemsokára zsokéiskolát is alapított, neve Magán Idomító Intézet, székhelye Tata-Tóváros. Az istállóvezetője Szemere Kálmán kapitány volt. Harminc versenylóval dolgoztak. Szeretett ésszel kockáztatni, a kor egyik legnagyobb kártyása volt és a lóversenyeken főleg saját lovaira fogadott, sokszor nagy nyereményt elérve.
Nagyon fontosnak tartotta a sportot és bőkezűen támogatta. Az Eötvös Loránd által angol mintára alapított Budapesti Egyetemi Atlétikai Club második elnöke volt. Felfigyelt Japán Oroszország felett aratott győzelmére, és kereste ennek titkát, amit egy japán sport szellemében és filozófiájában vélt felfedezni. Kérésével Szemere Miklós diplomáciai kapcsolatin keresztül Kanó Dzsigoróhoz fordult, a kodokan dzsúdót megalapító világhírű mesterhez. Azt kérte, hogy küldje el egy tanítványát hazánkba, természetesen ennek minden költségét vállalva. Célja a dzsúdó bevezetésével a magyar fiatalság testi és szellemi nevelésének javítása volt. Kanó mester választása a Tokiói Felsőbb Tanítóképző tanárára, Szaszaki Kicsiszaburóra esett, aki 1906 márciusában a szükséges felszerelésekkel együtt érkezett meg Budapestre. A BEAC lágymányosi sportpályáján rendezett negyedéves nyári dzsúdzsucu (dzsiu-dzsicu) tanfolyamot hatvanan kezdték el. Eredményül a dzsúdónak négy elkötelezett követője folytatta a munkát.
Kanó Dzsigoró és Szaszaki Kicsiszaburó
Szaszaki Kicsiszaburó mester kezdettől fogva tudta, hogy tankönyvben kell rögzíteni az alapokat, a ruházatot, az ellenfél ruházatának megmarkolását, az üdvözlést és fényképekkel illusztrálni kell a fogások sorát. Másfélszáz oldalas könyve Dr. Speidl Zoltán sportújságíró és fordító közreműködésével „Djudo a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere” címmel jelent meg 1907-ben. Ez volt az első igazi japán dzsúdó szakkönyv, mely valaha idegen nyelven megjelent. Könyvét lefordították angol, német és még francia nyelvre is.
Időközben Kanó Dzsigorót, aki a stockholmi olimpiai játékokra vezette a kétfős japán csapatot, kinevezték a Japán Olimpiai Bizottság elnökének. Ott látta a magyar sportolókat, a külön magyar zászló alatt felvonuló 119 fős férfi csapatunkat. Három aranyérmet szereztünk, Prokopp Sándor, aki Szemere Miklós Szentlőrinci lövőházában készült fel, hadipuskában első lett. Szemere Miklós maga is elégedett volt az eredménnyel, és meghívta Magyarországra Kanó Dzsigorót, akit őszintén érdekelt a magyar sport és persze a magyar dzsúdó fejlődése is. Tömören összefoglalva: 1908-tól Tobari Rjúszaburó tokiói mester vette át a képzést, de ő a hangsúlyt már a praktikus gyakorlati oktatásra helyezte. 1911-re a modernebb magyar iskolákban már dzsiu-dzsicu fogásokra is oktatták az ifjúságot. A lévai állami tanítóképző növendékeinek Schmidek Ede Japánban képzett díjbirkózó tartott kurzust. Magyarországi tartózkodása során japán kollégájának Szemere Miklós bemutatta a lóversenyzést és annak szabályait és titkait is.
Végül a Monarchiabeli időkből van egy fontos japán-osztrák kapcsolat is. Theodor von Lerch az osztrák hadsereg őrnagya 1911-ben Niigatában, a Kanaja hegyen síórákat ad és megalapítja Japán első síklubját. Az is igaz, hogy már 1868-ban az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán első egyezményének aláírása alkalmából rendezett jokohamai kiállításon próbálkoztunk téli sporteszközöket bemutatni, de minden további siker nélkül.
Záró gondolatok
- Az 1936-os olimpián Csik Ferenc 57,6 másodperces csúccsal legyőzte a japánok favoritjait, Jusa Maszanorit és Arai Shigeot.
- Emlékezzünk arra, hogy Japán 1940-ben ünnepelte az ország 2600 éves fennállását.
- Az 1964-es olimpián két magyar-japán tolmács segítette a magyar olimpiai csapatot. Az egyik Jamada Hiroko, aki tizenegy évig titkárnőm volt, a másik Sikos János, a magyar műszaki zseni, aki a nagyháború után hadifogolyként érkezett Japánba. Róla és az olimpiai tolmácsolásáról „Japán vonzásában” című könyvemben hosszasan írtam.
- Alig ismert, de Wagner Nándor szobrászművész özvegye, a most 91 éves Wagner Chiyo asszony fontos szerepet kapott a mostani olimpiai edzőtáboraink biztosításában. Tocsigi prefektúra őt választotta magyar összekötőnek, mint a prefektúrában élt leghíresebb magyar feleségét. Tomikazu Fukuda a prefektúra kormányzója eljött Budapestre is, és megerősítette a Japánban aláírt szerződést.
Képek: a szerző gyűjteményéből
Budapest, 2021. augusztus 8.
Kiss Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése