2019. április 14., vasárnap

Tavaszi Tárlat Mashikoban

Az idei tavaszi kiállítás a művész Corpus Hungaricum szobrára helyezi a hangsúlyt. A Zen no Roka kiállítóteremben a művész Corpus szoborához kapcsolódó vázlatok is láthatók lesznek, magyarázatokkal. A Pentagon Galériában Nakamura  Hironori (中村 裕紀) fotóművész képei kerülnek kiállításra. A fotótárlat Egyszerűség - Simplicity címet kapta.

A kiállítás plakátja
Kiss László felvétele

A Tavaszi Tárlat Mashikoban 2019. április 16. és május 15. között tart nyitva. Minden hétfő szünnap.
A császárváltás miatt, ez a kiállítás korszakváltást él át, mivel a japán időszámítás szerint Heisei 31, 4. hónap 16. napjától - Reiwa gannen 5. hónap 15. napjáig tart.

Létirat

Aknay Tibor verseskötete Alapítványunk támogatásával jelent meg a Hungarovox kiadásában.

Aknay Tibor első verseskötete

A Létirat versvilágában elmerülve olybá tűnik, mintha az Aknay-féle belső utak könyvének élettényekkel, rejtelmekkel, és imaginárius világokkal teljes misztériumába kapnánk bebocsáttatást. Minthogy a versbeli beszélő esztétikáját alapvetően az evangéliumi szemlélet (ha úgy tetszik: az alázat misztikája) határozza meg, a kötet darabjaiban túlnyomórészt Isten és ember párbeszéde zajlik. Az egzisztencia és transzcendencia állandó érintkezésére épülő szövegterekben álom, emlék és képzelet empíriával való ötvözése hoz létre egy olyan élményszerűen egyedi világképet, amely - komplex érzékenységformák révén - a kozmikus pillantás többletével avat be a létezés titkaiba. (Ködöböcz Gábor)

Bővebben: Libri

Tanári notesz 13.

Alapítványunk támogatásával most jelent meg Sz. Tóth Gyula pedagógus-író tizenharmadik noteszkönyve a Hungarovox Kiadónál. A szerző minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót.


Részlet az Előszóból 
Békében háború. Ez is felötlött bennem a kötet címválasztásánál. Pedig olyan lelkesítően indult a tavalyi év. Örömtüzekkel köszöntötte az új esztendőt a világ. Aztán „visszazökkent” a kizökkent kerékvágásba. Így lesz ez már? Számomra az új év a megújult folytatás. És reménykedve: megszépülve. Mert hogyan élünk ma? Háborúzó felek a világban. Európa sem csendes, zajos, nyugtalan. Kis hazánk se „mentes”. Felbomlottak az identitások, identitásdilemmákkal küzdenek a nemzetek. Az egyén is, a nemzetek is keresik a helyüket. Van mire támaszkodnunk. „Magyarság és Európa” viszonyrendszerében Bertha Zoltán irodalomtörténész Németh László eszmevilágáról értekezve bátorít: „… nekünk, magyaroknak s a többi kelet-európai népnek kell új, termékenyebb népmozgalomban Európa géniuszát: a minőséget diadalra vinnünk (…) a kelet-európai népeken van most a sor. Őnekik kell Európa nagy hagyományait friss lelkükben fölemelniük. (…) Európaiak vagyunk, közép-európaiak és magyarok”. Költőóriásaink, mint Ady, József Attila támogatják mindezt. A felvilágosodás, a reformkor nagyjai, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Eötvös, Széchenyi is példát mutatnak.
  Ilyen és hasonló gondolatbóják között navigálom hajónkat. Olyan szabadságot szeretek, mely rendet szül. Az nem szabadság, mely növeli a rendetlenséget. József Attilával tartok. Németh László ráerősít: „szabadság és rend nem ellentétek”. Ezt Hamvas Béla A bor filozófiájában megtoldja azzal, hogy a rend szép. Sőt, „nemcsak szép, hanem hasznos is”. És máris Baudelaire-nél vagyunk: „Templom a természet: (…) amikor a távoli visszhangok egyberingnak… amikor egymásba csendül a szín és a hang s az illat”.
  Immár az európai polgár érdekel. Szememet „Párizsra vetem”. Figyelem a frankofón életet – nyomkövetés, egyben viszonyítás, konfrontáció, identitásalakításra jó. És tovább. A föld dübörög, én csak jegyzetelek. És bizakodom: a fények nem aludtak ki, a fényeket eltakarták, ki is oltották. De a fények nem hagyják magukat… A fények nem kizárólag Párizsból jönnek, vannak nekünk is fényeink.
  Történtek vidámabb és kellemetlen dolgok is a tavalyi esztendőben. Elengedtük a járdán csöngetve suhanó biciklist, és kerültük az önmagukból kikelve (kivetkőzve) vitatkozókat. Élvezhettük a jó hangulatú irodalmi esteket, és csóváltuk fejünket a média nyelvi furcsaságain. És játszottunk is, metszettük a szőlőt, műveltük a kertet, koccintottunk is. Szerencsére vannak „Helytállók”, mindennapjaink „erőt adó tényezői” irodalomban, gyógyításban, oktatásban, honvédelemben – erények, tettek, emberek. Akik a forró mezőkön vetik és gyűjtik a kenyérre valót. Holnapra is marad.