9. Wagner Nándor Díj

Kilencedik alkalommal, április 10-én adtuk át a Wagner Nándor Díjakat a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) művészeti szakos hallgatók színvonalas versenyén, Nagyváradon. A versenyt a januári meghirdetéskor áprilisra, az Egyetemi Napokra és a Költészet Napjára időzítettük. Az alkalomhoz illően megkoszorúztuk Wagner Nándor József Attila szobrát a Petőfi Parkban.

Meleg Vilmos színművész köszönti az emlékezőket.

Az idei versenyt a Gellérthegyen álló Filozófiai Kert szoborcsoportról neveztük el. A versenyfeladat PKE Reklámklip készítése volt. A reklámgrafika szakos hallgatók határidőre 17 pályamunkát küldtek be, további két klip késve érkezett, amit értékeltünk, de a versenyben a szabályok szerint nem vehettek részt. Voltak egyéni pályázók, de többen csapatba összeállva készítették el a max. 1 perces, saját egyetemüket reklámozó filmet. 

A közönség figyelmét a pályamunkák változatossága egészen lekötötte.

A PKE dísztermében levetítettük az összes versenybe került klipet. Célra törekvő reklámötletekre épültek a klipek, kezdve a tantárgyak tételes bemutatástól egészen az egyetem ajánlásáig az utca nevelése helyett a csavargónak. A megvalósítás módszere is változatos volt, a vonalas grafikai animáció alkalmazásától a filmszerű megoldásig széles skálán mozgott. 

Alapítványunk elnöke és Szundy László kurátor a győztesekkel

Nyertesek: 1. Telegdi Tünde és Mátyás Zsuzsanna, 2. Osváth Zsuzsa Erika, 3. Bende Attila, és Simon Noémi. Dicséretben részesült Simo Endre, Perşinariu Antónia, Bádon József és Fejszés Arnold,valamint Dénes Andre és Péter Zsuzsanna. A nívós verseny győzteseinek Pintér István a Pro Partium Universitate Alapítvány elnöke és Kiss Sándor elnökünk adta át az okleveleket és a díjakat.

Az Erdély Online tudósítása.

Várbazári rekonstrukció - Déli Szárny

200 éve, 1814. április 6-án Székesfehérváron született Ybl Miklós. Szebb születésnapi ajándékot nem kaphatott volna, mert az évtizedek óta romló, a 100 legveszélyeztetettebb világörökségi műemlékek egyike, a Várkert Bazár felújításának első fázisa elkészült. Az Ybl Egyesület rangos rendezvényén sok, nem nagyon ismert vagy elfeledett tényt hallhattunk a felújítás tervezői - Potzner Ferenc építész és művészettörténész, Pottyondy Péter építész, Dévényi Tamás belsőépítész - és a régészeti kutatás vezetőjének, Bencze Zoltánnak az ünnepi alkalomból elmondott beszédeiből. Ez különösen azért volt érdekes, mert Ybl Miklós keveset írt magáról vagy épületeiről, sőt a Várbazárról sem jelent meg egy igazán alapos, részletekkel gazdagon megírt könyv.

Dévényi Tamás, Potzner Ferenc, Bencze Zoltán, Pottyondi Péter Ybl Miklós születésnapi tortájával

Ybl Miklósnak 1870-től sorra készültek legjelentősebb neoreneszánsz alkotásai, köztük a dunai városképet máig meghatározó Fővámház (ma Budapesti Corvinus Egyetem), a Várkert Bazár és a Várkert Kioszk (a vári palota vízműve). Az 1883-as átadása óta az épületegyüttes, középen a lankás felvezetővel máig osztatlan sikert aratott. Kiegyensúlyozott arányaival és szépségével messziről még romos állapotban is megfogó látvány volt. 

A Várkert Bazár más néven is ismert: Ybl Bazár, Várbazár. A bazár szó utalt az eredeti tervek szerinti funkcióra, a kétoldali, a déli és északi bazársorra. Sajnos a tervezett értékesítési helyek nem váltották be a reményeket, mert a Várkert Bazár nem került be a korzó útvonalába, a hangyajárásába. Hamarosan, 4-5 év múltán a boltosok impozáns üzleteiket bezárni kényszerültek.

Ez idő tájt jött a bazárok helyére a művészet. 1888-ra megszületett a gondolat, jöjjön a kultúra. Női festőiskola foglalta el a bazárok egy részét, a másik részében pedig hosszabb időn keresztül a Történelmi Képcsarnok képeit állították ki, sőt az üzlethelyiségek műteremként, szobrász műteremként is hasznosíthatók lettek. Stróbl Alajos volt az első, aki 1884-ben műtermet kapott itt. Később látványosság volt a szobrászok kitelepülése a széles, napos járdára, de ez sem hozott nagyobb közönséget erre a szép Duna parti szakaszra. Pedig abban az időben a járműforgalom is csekély volt. Összesen több mint nyolcvan szobrász alkotott itt az elmúlt 140 évben.

A Várbazár Déli szárnya. Itt 10 azonos egység képe látható, azonban a bal első nem műterem, hanem az ún. Erzsébet lépcső,

amely a királynő kérésére Ybl Miklós tervei alapján később készült el.

A felső szint, jobbra az Erzsébet lépcső kijárata.

Az Ybl-i épületegyüttes kivitelezésénél a Várhegy oldalából kiemeltek egy földtömböt, amit az építkezés után visszatöltöttek. Az építtetők nem eléggé számoltak azzal, hogy a hátsó falakon jelentős víznyomás alakulhat ki, ami a bazárok nedvesedését okozta, jelentős állagromlással együtt járva. Vizesedésről, mennyezetek átnedvesedéséről és omladozásáról már 1924-ben a cikkeztek. A háborús károk az egész épületegyüttest komolyan sújtották. A károk rekonstrukciója egy jó évtizedig tartott, de a szobrászművészek visszatértek műtermeikbe, amint lehetett. Nem tántorította el őket az, hogy a termek hátuljában penészedtek a falak, volt ahol a fagyökerek is áttörtek, a műtermek hidegek és nyirkosak voltak. Végül, amikor az általános állagromlás és életveszély miatt jött a bezárás, a szobrászok és művészek nem szívesen váltak meg a helytől, ameddig lehetett maradtak. Tudomásom szerint még 2005-ben is egy páran, engedéllyel itt működtek. Sok szívbemarkoló fotó, a hozzátartozó kritikus megszólalásokkal jelent meg a bazársori frontról, és néhány kép a belső állapotokról is napvilágot látott. De, hogy mi volt belül és mögötte az most tárult fel igazán.

 A műtermek falát kibontották és a terek egybenyíltak. A legtávolabbi műterem volt Nándoré.

A munkaterület egy későbbi fázisban.

Elkészültek a romos részek eltávolításával.

Megkezdődött a földtömb kitermelése.

 

Mélyül a munkagödör és jobbra jól látszik az új hátsó támfal.

 A bazársorok hátsó fala letisztítva és előkészítve.

 A műtermek hátsó fala mögé jön az új rendezvényközpont.
Nándor műtermének hátsó fala éppen a daru mögött van. 

Ybl lépcsőzetes alapozást adott a hátsó falnak. 

A képen jól látható az új átjárók kialakítása, ami megteremti a kapcsolatot a rendezvényközponttal.

A Déli Szárny átépítésének tájékoztató táblája.
A bal alsó kép Nándor műterme felől mutatja a befejezés előtti stádiumot.

Légi felvétel az első fázis befejezése előtti állapotáról.

(a felvételeket a látogatók részére kitett szabadon fotózható anyagból vettem át)

 Az elkészült Déli szárny.

 A 8, 9 és 10 számú műterem bejárata

Wagner Nándor volt műterme a 9-es.

Emlékkép a 9-es számú műterem előtt: Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester kislányával.

Köszönet az építészeknek és a régésznek az érdekfeszítő tájékoztatásért!
Oly szeretettel és hozzáértően beszéltek a felújításról,
mintha sajátjuk lenne, azt hiszem a sajátjuk is.

Várbazár kilences számú műtereme

Wagner Nándor 1951-ben vehette át a Várbazár déli szárnyában lévő kilences számú műtermet, romos állapotban. Rövid idő alatt helyreállította és belakta a műtermet. 1956 decemberéig itt alkotott. A feljegyzések szerint előtte Lux Elek (Szepesváralja, 1884. dec. 18. – Bp., 1941. febr. 26.), a finom női aktok szobrászművésze haláláig használta. Utána a műterem gazdátlan maradt, majd Buda ostroma alatt komoly sérüléseket szenvedett.

 A Várbazár déli szárnnyának műtermei a benne dolgozó szobrászok listájával.
A 9-es műteremben dolgozott Wagner Nándor.
A kilences műterem utolsó használója Mátyássy László volt. 

Farkasdy Zoltán felvétele Nándor műterméről a 60-as években készült.

2000 és 2002 között kényszerből egymás után elhagyták várbazári műtermüket a következő mesterek: Garami László, Gáti Gábor, Gulyás Gyula, Kalmár János, Kampfl József, László Péter, ifj. Marosán László, Mátyássy László, Nagy Géza, Nyírő Gyula, ifj. Pál Mihály, Rátonyi József, Stössel Nánda, Szathmáry Gyöngyi, Szilágyi Bernadett, Szöllőssy Enikő, Tóth Júlia, Varga Imre és Vigh Tamás. A műtermek bezárása  a szobrász-társadalom számára nagy veszteség volt, s ezzel a Duna parti műteremsor kiüresedett és eltűnt a környék hírneves szobrásztársasága.  A Budapest Galéria így emlékezett meg a várost ért veszteségről: VARBEZÁR - Műtermek a Várbazárban 1883-2003.

 A műterem újra elhagyott és megint romos állapotban 2002-ben.

 2013 novemberében Mátyássy László Mária Anya című bronzszobra felkerült a Várbazár feletti bástyára.
A kilences műterem és a Mária Anya szobor egy tengelyen.

  

A kilences számú műterem 2014. március 27-én.

Nemsokára bemehetünk!

Tavaszi tárlat Mashikoban

Wagner Nándor műveinek tavaszi tárlata két témát emel ki hangsúlyosan. Egyfelől emlékeznek az  idén januárban, 92 éves korában meghalt Onoda Hiró II. osztályú hadnagyra. Ő volt az a japán katona, aki három évtizeden keresztül, a Guam szigetek dzsungeljeiben rejtőzködött, mert nem kapott visszarendelő parancsot. Onoda san hűségének és kitartásának elismeréseként Wagner Nándor darumadarat szabadon bocsájtó szobrát kapta ajándékul 2007-ben (lásd itt).

 A tavaszi tárlat plakát témája a Darumadár szabadon bocsájtása

Másfelől a kiállított anyag hangsúlyt helyez a szobrászművész lóval kapcsolatos alkotásaira, mivel idén a Ló Évét írják Japánban. A felújított kertben látható két ló szobra mellett, a gallériában kiállításra kerülnek a művész lóval kapcsolatos vázlatai, kisplasztikái és fotókon a máshol lévő alkotásai.

 A tavaszi tárlat témája Wagner Nándor ló ábrázolásai.

A Pentagon kiállító teremben Narusima Jukio magyarul is kiadott Szépséges istennő című mesekönyv (Phyteas Könyvmanufatúra) illusztrátorának, Nakada Ikujó munkái lesznek láthatók.

 

Nakada Ikujó san a mesekönyv budapesti könyvbemutatóján.

A tavaszi tárlat és kiállítás 2014. április 15. és május 15. között van nyitva. Nyitva tartás: 10:00-16:00. Szünnap: hétfő.

Segítse tevékenységünket adója 1%-val

Mint minden évben, idén is számítunk az Önök kedves támogatására!

Itt olvashatja beszámolónkat

Adója 1%-ról adószámunk
18239634-1-43
megadásával rendelkezhet

Academia Humana Alapítvány jelentése a kapott adó 1% felhasználásáról

SZJA év	A kapott SZJA 1%	Felhasználás
2017	22 792 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2016	22 481 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2015	30 452 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2014	26 589 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2013	31 123 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2012	85 794 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2011	83 674 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2010	35 744 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2009	18 584 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2008	23 379 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2007	18 196 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2006	16 621 Ft.	Hozzájárulás a Wagner Nándor Díjhoz
2005	5 811 Ft.	Fotó költség
2004	13 496 Ft.	József Attila gipsz javítása
2003	14 568 Ft.	Archív forrásanyagok másolása
2002	2 952 Ft.	Fotó költség

Köszönjük eddigi támogatásukat!
Ha az Ön egy százaléka kevés is, azt is hálásan köszönjük!
Adószámunk: 18239634-1-43

Az Academia Humana Alapítvány 1999-ben alapult.
Célunk Wagner Nándor szobrászművész művészeti örökségének
ápolása és kutatása, valamint fiatalok és amatőr művészkörök művészeti tevékenységének támogatása, fiatalok japán ország-ismereti tudásának fejlesztése, továbbá az alapítványi céloknak eleget tevő könyvek kiadásának támogatása.

Az Academia Humana Alapítvány politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

Jön a Karácsony és kopogtat az Újesztendő

Minden kedves Olvasónknak és támogatónknak Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket, sikerekkel teli és jó egészséget őrző Boldog Új Esztendőt kívánunk!

A Földanya hóesésben.

Tapló (nem csak) gyermekeinknek

Sz. Tóth Gyula cikke Wehner Tibor: Tapló. Kíméletlen Művészeti Napló, 1996-2006 című könyvéről

Megjelent: Agria, VII. évf., 4. szám, 2013 tél, 268-270.

 

Mi van a paraván mögött? Avagy: a freskók háttérmozgása. Tolulnak a címkék a vaskos könyvet kézbe véve. Ez nem vicces: ez napló. Vaskos, mert: (az előzetesek nem számítva) tíz évet fog át, 718 oldal, napi jegyzetekkel, 1 kiló 14 deka. És a tartalmi adatok: esetek, személyek, helyek, dokumentumok sorjáznak. Nem kulisszatitkokkal traktál a író, művészettörténész. Már az 1980-as években úgy érzékelte, az általa átélt, izgalmas események többnyire nyomtalanul eltűnnek. Nincsenek dokumentálva. Aztán az Új Forrás című folyóirat felkérésére jegyzetelni kezdett – regisztráció spirálfüzetbe. Majd a személyesen megélt művészeti események rögzítése megjelent a lapban, aztán már nem volt megállás. A téma: a művészet, a művészélet, a művészetgondozás, az üzletmenet, (a „művészkedés”). Behatárolva: a képzőművészet.

Nincs bevezetés, nincs búcsúszó, a hátsó borítón egy üzenet szól. Hogy ír a szerző? Sűrűn, pontosan, szépen. Az éves jegyzeteket fejezetcímmel látja el, sokat sejtetnek, például: valahol már érlelődnek mindenféle botrányok (1998), van itt egy csillapíthatatlan, állandó önigazolási kényszer (1999), Kodály Zoltán helyet cserél az ötvenhatosokkal (2001), nem változott itt meg az ötvenes évek óta semmi (2003), hatalmi jellegű művészeti törekvések (2006). Hogy készülnek a jegyzetek? Napról napra. (A recenzens, aki maga is noteszíró szegénylegény, tudja, mi munka ez.) Tengernyi adat, név, dátumok. Témák. És konfliktusok. Sértődések. Pontosabban, azok leírása. Sértődjön, ki magára veszi. Csinos kultúrpolitikai vircsaft is kirajzolódik. Hogyan pályázzunk? Hogyan pályázunk mi? Hogy bánik a művésszel a hivatal, a múzeum, a tévé, a műkritika? S hogyan bánnak a művészek egymással? Nekifeszülések, csúsztatások, tévedések. De nem vígjáték ez.

Mit kínál a jegyzetfolyam, amikor elvezet egy szövevényes világ magyar labirintusaiba? Alkalom a tűnődésre. Eddig is tudtuk, a művészet nem (csak) ihlet kérdése. És nem habostorta. A vernisszázson pukkannak a pezsgők, villannak a dekoltázsok, duruzsol a mű(értő) kritika. De mi az ára? Művészetszervezés, menedzselés, mecenatúra, ár- (és át)verések – pénz, paripa, fegyver. Tényleg, hol a művész?  A Le Monde francia napilap műkereskedelmi szakértője, Judith Benhamou-Hue szerint, egy festmény árát befolyásoló tényezők listáján az alkotó személye az ötödik.  („Kortárs milliók”, Demokrata, 2013.július 24., 58-61.)  A zsenit meg körülrajongják, ajnározzák. De ki a zseni? Aki annak mutatja magát. Akit annak kikiáltanak. A művész, az igazi, a hiteles meg összeszorított fogakkal dolgozik, olykor dühödten, olykor bohém szívétől lendítve. Majd fátylat borít aktuális modelljének pihegő testére. A szépirodalom, a filmek bőven szolgálnak témával, érdekes, színes történetekkel, amit a publikum hálásan fogad, mert a művészet vonzó ereje enyhíti életét. Szépséggel tarkítja szürke mindennapjait. Akkor is jó, ha sokan csak a csillogást élvezik, szeretnek közel lenni a művészethez. (Vagy csak a művészhez.) Mindegy is. Ki ne szeretné követni a mű születését, a művész életének titkait, a művészet rejtelmeit. Ezt követjük a múzeumokat járva Párizsban, Szentpéterváron, Madridban, vagy az élettörténeteket olvasva: hogyan élt és alkotott, Rodin, Picasso. Ebből a könyvből például azt, hogyan élt és alkotott Wagner Nándor Svédországban és Japánban, vagy, hogy fordul a sora a magyar alkotóknak Egerben, Szentendrén és másutt kis hazánkban.

Az is érdekes, amíg a mű megszületik, a vajúdás, az alkotás. Ez egy dolog. De amíg „létrejön az esemény” több stációt kell kiállni: finanszírozás, zsűrizés, kiállítás, nyilvánosság, kritika. Hogyan mérik a művészetet? Az esztétáknak megvannak az ízlelő bimbóik, az ítélő eszközeik. Mit is tart erről a költő, Voznyeszenszkij? „A vád fejemre: formalizmus. / Az élet be messze dobog / Önöktől, tisztes formalin-dús / és tömjénszagú tudorok.” (Este az építkezésen. Idézi Somlyó György: Másutt. Digitális irodalmi Akadémia, 2011. [2013. augusztus 6.] ). Akármilyen tudományosak, akármilyen szakmaiak, vagy annak feltüntetettek, ez a világ tele van szubjektivitással. Érzelemmel, érzékiséggel. És jól van ez így.

Ez már csak így marad. Érzek hasonlóságot a bölcsész tereppel. Mit ér a bölcsész, ha magyar? Demeter Tamás filozófus ezt mondja: „Míg a természettudományokban a tudományok teljesítmény értékelésének vannak bevett mérőszámai, addig a bölcsészettudományokban ilyenek eleve jóval kevésbé érvényesíthetők, így a szubjektív tényezőknek óhatatlanul nagyobb szerep jut. A baj az, hogy ezt az elkerülhetetlenül megjelenő szubjektív szempontot nem vagy alig korlátozza a szakmai morál.” Hangsúlyozza: a bölcsésztudományos teljesítményt is nemzetközi mércével kell mérni, mint ahogy az a természettudományok területén gyakorlat. Ő szakmáról, tudományról beszél. (Magyar Nemzet, 2013. július 13. 5. o.) A szakma, a tudomány képviselői nekiestek, jobbról is, balról is. Ez nem „játék”. (Noha sírnom kell rajta.)” – amint a Jobb és bal című Babits-versben áll.

És mit ér a művész, ha magyar? A művészi alkotásoknak nagyobb a nyilvánossági tere és köre, mint a filozófiai műveknek. A magyar (képző)művészek munkái ismertek szerte a világban. E téren is vannak értékeink. Működik, és nemzetközi a tetszésindex. (Működhetne sokkal jobban, persze.) A kritikusok, az esztéták meg dolgoznak „mérőszámaikkal”. Esztétikai fokmérők, piaci érték, ár és rés. Kinek szól a művészet? A művészetet tátott szájjal, ihletetten szemlélő néző-olvasó hevülete fontos, ám, ha az alkotást magát nézzük: maradjon a gyönyör – hasson a forma és az anyag. Hagyjuk meg a befogadói élményt.

Nem tértünk el a tárgytól, a könyv eseményei ragadtak el kicsit bennünket. Valami történt velünk. Elkalandozhatunk, erre csábít, buzdít a szerző, aki „művészeti történéseket” említ, minduntalan, következetesen. Nem művészettörténetet mond. Hasonlóan teszi, mint Fűzfa Balázs az irodalom/tanítás mezején: a műveken keresztül az irodalmi eseményeket szeretné megragadni, átélni, újraértelmezni a tanítványokkal, és megszabadulni az irodalomtörténet merevségeitől, hatalmi-esztétikai „szabályozókkal” kiszabott sablonjaitól, hatni kívánó, ám sokszor hamis, a művészre, a műre és a ránk ragadt (ragasztott) értékítéleteitől.

Hogyan közelítsünk ehhez a könyvhöz? Hatalmas munka. Mű/alkotás. Látnivalónak, olvasnivalónak is feladat. Lapozgatni is nehéz, de izgalmas. Olvashatjuk folyamatosan, regényként, követhetünk témákat, navigálhatunk időpontok mentén, előre ugorhatunk, és minden visszakereshető. Élvezetes, krimiszerű, ám valós. És igen tanulságos, céhen belülieknek és céhen kívülieknek. Akkor is, ha bizonyára nem mindenben van igaza a szerzőnek. A recenzens „körön kívüli”, ezt nem érzékeli. Azt igen, hogy a szerző szándékát nem a pletykaszintű leleplezés vezérli, hanem a feltárás. Úgy látja, hogy csak ezzel a – saját bevallása szerint is kíméletlen – módszerrel lehet tisztábban látni. S tisztába tenni...? Aki utána akar járni, nosza, csak tessék: a precíz névmutató és helymutató – kutatói mestermunka – eligazítja. Bármilyen furcsa is, a szerző „vizitátor”. Nem felforgató, nem csupán szemlélődő, de cselekvő, belsőből vezérelt, a művészetet, az embert lélekben, igazságban, hittel imádó lény. A nekem szóló dedikációban ez van írva: „… így teltek ezek a fordulatos évek”. Ez nem csak nekem szól. Mindazoknak, akik, a szerzői üzenet nyomán, úgy gondolják, hogy e könyv, „értékes részletekkel gazdagítja a darabjaira hullott, a darabjaira hulló Egészet”.

Zárjuk a recenziót a könyv jegyzeteket indító fejezetcímével: „szabadság, avagy egy szabad zsák”. Mert ez itt a kérdés. Jó okunk van a jelen idő művészeti történéseit, mint problémakört, a társadalomkultúra (lásd Szmodis Jenő) és a művészetfilozófia (lásd Fehér M. István) dimenziói felé terelni. A művészetgondozók meg töprengjenek el, szálljanak magukba, mielőtt a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnának. Inkább olvassák el a Naplót. Kíméletlenül.

(A mű hűséges gondozóiról, a fentiek jegyében. Szerkesztette: F. Almási Éva. Mutatók: Hedvig Olga.  A könyvet tervezte: Kemény Zoltán. A könyvet az Academia Humana Alapítvány szponzorálta. Támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadási Kollégiuma. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2013)