Wagner Nándor egyetlen monumentális alkotása, ami magyarországi munkássága során megvalósult. A kompozíció
Sztálinvárosba, a
Dózsa filmszínház előtti térre készült. Az kész mű gipsze szerepelt a III. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, 1952-ben. A kivitelezés több évig tartott, és a békákat nem bronzból, hanem alumíniumból öntötték ki. A helyi napilapban, a
Sztálinvárosban már 1954-től
korsós leányként szerepel, jellemzően az alkotó művész nevét meg sem említve. Felállítására 1955 késő őszén került sor.
A korabeli képeslap, az 1956. január 27-én megjelent közleménnyel
2005-ben, az alkotás felállításának félévszázados évfordulóján is felkerestük ezt az alkotást Wagner Chiyo asszonnyal. Tisztaság és rend fogadott, s láthatóan a szobor népszerűsége a gyermekes anyák körében kiemelkedő.
Wagner Chiyo asszony férje szökőkútjánál
Békák teszik játékossá a látványt
Ülök a békán, megszámlálhatatlan hasonló fénykép készült
Nem brekeg, hanem vizet köp
A mozi felé tekint a vízhordó leány
Vannak bal- és jobboldali békák, de egyenlő számban
1999-ben jelent meg
Várnai Gyula és
Gyöngyössy Csaba kötete, a
Dunaújváros köztéri szobrai a
Ma kiadó gondozásában, melynek a borítóján Wagner Nándor vízhordó leánya látható.
